|
Habsburg–Toscanai Mária Terézia Antonietta főhercegnő
Habsburg–Toscanai Mária Terézia (ismert még mint Toscanai Mária Terézia főhercegnő, németül: Maria Theresia von Österreich-Toskana, olaszul: Maria Teresa d'Asburgo-Toskana; Elbe-Altbunzlau, 1862. szeptember 18. – Saybusch, 1933. május 10.), a Habsburg–Lotaringiai-ház toscanai ágából származó osztrák főhercegnő, toscanai hercegnő, Károly Szalvátor főherceg és Bourbon–Szicíliai Mária Immakuláta leánya, aki Habsburg–Tescheni Károly István főherceggel kötött házassága révén tescheni hercegné. ÉleteSzármazása, testvérei Mária Terézia Antonietta főhercegnő az alsó-sziléziai Alt-Bunzlau kastélyában született (ma: Stará Boleslav, Csehország), 1862. szeptember 18-án. Édesapja Habsburg–Toscanai Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) volt, Toszkána címzetes hercege, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót toszkánai nagyherceg (1797–1870) és az olasz Bourbon (Borbone) házból való Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnő fia. Édesanyja a szintén Bourbon-házi Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) volt, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1810–1859), és Mária Terézia Izabella osztrák főhercegnő (1816–1867) leánya. Tíz testvér közül Mária Terézia Antonietta volt az elsőszülött. Hatan érték meg a felnőttkort:
  Házassága, gyermekeiMária Terézia Antonietta főhercegnő 1886. február 28-án Saybuschban férjhezment Habsburg–Tescheni Károly István főherceghez (1860–1933), Károly Ferdinánd főherceg (1818–1874) és Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (1831–1903) fiához, József nádor unokájához, aki később tengernagyként a császári és királyi Haditengerészet (k.u.k. Kriegsmarine) főfelügyelője lett. Három fiuk és három leányuk született, akik később – szakítva a Habsburg hagyományokkal – nem osztrák–magyar–bajor arisztokraták köréből választottak házastársat, sorsukat Lengyelország sorsához kötötték.
Károly főherceg feleségével és családjával a tescheni hercegségben fekvő Saybuschban telepedett le. Ők voltak az első Habsburgok, akik ideköltöztek. Idő múltával maga is, gyermekei is megtanultak lengyelül, később már folyékonyan beszélték a nyelvet. A főherceg és felesége jelentős jószolgálati (karitatív) tevékenységet végeztek lakóhelyükön, gyámolították a szegénysorsú családok tagjait. Az első világháború után1918-ban a független Lengyelország megszületése, majd a Monarchia széthullása után, a családi új hazája a Lengyel Köztársaság lett. 1918 novemberében Mária Terézia két idősebbik fia, Károly Albert és Leó Károly önkéntesnek jelentkeztek a lengyel hadseregbe. Legkisebbik fia, Vilmos Ferenc József főherceg az ukrán nemzeti hadsereg ezredeseként harcolt. A lengyel kormány 1919-ben zárolta a saybuschi Habsburg-uradalmat. A család tagjai 1920-ban valamennyien felvették a lengyel állampolgárságot, elkobzott birtokaikat hosszas pereskedés után 1925-ben visszakapták. Megélhetésük alapja az itt termelt saybuschi sör (Żywiec Bier) gyártása és forgalmazása lett, amely később világmárkává nőtt. Károly István főherceg 1933. április 7-én zywiec-i (saybuschi) kastélyában elhunyt. A megözvegyült Mária Terézia Antonietta főhercegné néhány héttel később, május 10-én követte urát, 70 évesen. A főhercegi pár halála után gyermekeik felosztották a saybuschi uradalmat. Az utódok a második világháború végéig Lengyelországban éltek, de az 1947-es kommunista hatalomátvétel után Nyugat-Európába emigráltak. Legkisebb fiát, Vilmos főherceget 1947-ben Sztálin titkosszolgálata Bécsből hurcolta el. Szovjet-Ukrajnai börtönében halt meg. Irodalom
JegyzetekKülső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
