Hőnig Artúr fakereskedő és Friedman Eszter fia. Szülei egyéves korában elváltak, s ezt követően édesanyja nevelte fel. Középiskolai tanulmányait a szegedi Piarista Gimnáziumban végezte, ahol 1931-ben érettségi vizsgát tett, majd beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre. 1938-ban általános orvosi oklevelet. 1938 és 1939 között a szegedi Honvédkórház, 1940 és 1944 között a szegedi Közkórház alorvosa volt. A második világháború utolsó két évében a Szentesi Megyei Kórház Sebészeti Osztályán munkaszolgálatos orvosként dolgozott. 1945-ben a Hódmezővásárhelyi Városi Kórház Sebészeti Osztályának osztályvezetője alorvosa lett, s ugyanebben az évben általános sebészi oklevelet szerzett. 1945–1949 között a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika egyetemi tanársegédje, 1946 és 1950 között szintén Szegeden SZTK-főorvos és sebészeti rendelővezető főorvos volt. 1950–1953-ban a Szegedi Honvédkórház Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa volt, majd 1953–1955-ben a Debreceni Honvédkórház Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosaként működött alezredesi rangban. 1955-től 1969-ig az Országos Traumatológiai Intézet igazgatóhelyettese volt, s 1959-ben baleseti sebész szakorvosi vizsgát tett. Általános, valamint baleseti sebészettel, plasztikai sebészettel és érsebészettel foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi traumatológiai ellátás megszervezése, az egészségügyi szervezés tudományos színvonalon való művelése terén. További kutatási területe: ér- és csontsérülések műtéti megoldásai; hasi sérülések, lőtt sebek traumatológiai ellátása. A Magyar Traumatológia, Orthopaedia és Helyreállító Sebészet című szakfolyóirat alapító felelős szerkesztője volt. Tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának.[3] 1976-ban a Német Baleseti Társaság, két évvel később az Osztrák Baleseti Sebészeti Társaság is levelező tagjává választotta.[4]
Felesége Beck Magdolna volt, az Országos Traumatológiai Intézet adminisztrátora.
Hasi sérülések. – Szervezési kérdések. – A szívsérülésekről. (Traumatológia. Egyetemi jegyzet, Budapest, 1957)
Tapasztalatok tömeges lőtt sérülések kapcsán az Országos Traumatológiai Intézetben (Honvédorvos, 1958)
A shock korszerű szemlélete a traumatológiában. Fekete Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1958. 52.)
Hasi sérülések 16 év anyaga alapján. Többekkel. (Traumatológiai és Orthopaediai Közlemények, 1959)
The Organization of Traumatology in Hungary (Acta Chirurgica, 1960)
A pectus excavatum műtéti kezelése. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1960. 31.)
A magyarországi baleseti sebészet helyzete és szervezése. Borók Lászlóval. (Magyar Traumatológia, 1961)
A traumatológia szervezése Magyarországon. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1962)
A traumás shock diagnosztikájának és terápiájának időszerű kérdései. A Magyar Traumatológus Társaság Szimpóziumja. Budapest, 1969. november 14–15. Előadások. Szerk. Szántó Györggyel, Székely Ottóval. (Budapest, 1974, angolul: Budapest, 1973)
A traumatológiai rehabilitáció helyzete és feladatai. Egyed Bélával, Kazár Györggyel. (Népegészségügy, 1974)
Útmutató sebészeti és traumatológiai betegek ellátásához üzemorvosok részére. Összeáll. (Az Orvostovábbképző Intézet jegyzetei. Budapest, 1977)
Munkaegészségtan, üzemegészségtan. Tanulmányok. Többekkel. (Budapest, 1981).
