Grumman J2F Duck

Grumman J2F Duck
Grumman J2F-1 az USS Yorktown (CV-5) repülőgép-hordozón, 1937. november 2-án.
Egyéb elnevezés	G-15
Funkció	többcélú vízi repülőgép
Gyártó	Grumman
Gyártási darabszám	584
Rendszeresítők	Argentína, Kolumbia, Mexikó, Peru, USA
Szolgálatba állítás	1936 (USA)
Szolgálatból kivonva	1958 (Argentína)
A Wikimédia Commons tartalmaz Grumman J2F Duck témájú médiaállományokat.

A Grumman J2F Duck (gyári típusmegjelölés G-15) egy amerikai gyártmányú egymotoros, kétfedelű, vízi repülőgép. Az 1930-as évek közepétől az amerikai fegyveres erő valamennyi haderőneme használta, több szerepkörben, főleg tengeri mentésre. Az argentin légierő is alkalmazta, az első példányokat 1937-ben kapták meg. Az USA-ban az 1940-es évek végén vonták ki a szolgálatból, ekkor Kolumbia és Mexikó is vásárolt a típusból, illetve a polgári légiforgalomban is hasznosítani kezdték.

A J2F-et a korábbi JF Duck típusból fejlesztették tovább, a fő különbséget a megnövelt úszótest és az erősebb motor jelentette.

Története

A 750 lóerős Wright R-1820 Cyclone motorral felszerelt J2F-1 Duck 1936. április 2-án repült először és még aznap leszállították az amerikai haditengerészet részére. A J2F-2 megnövelt teljesítményű (790 LE) Wright Cyclone motorral szerelték fel. 1939-ben az amerikai haditengerészet 20 darab J2F-3 változatot készíttetett. Ezeket parancsnokok szállítására szánták, ennek megfelelően kárpitozott utastérrel voltak felszerelve.

Az Egyesült Államok 1941-es hadba lépése után a hadiipari kapacitások kihasználása miatt a típus gyártását áthelyezték a New York államban működő Columbia Aircraft Corporation-hoz. A vállalkozás 330 darab J2F-et épített az amerikai haditengerészet és a parti őrség számára. A Columbia által gyártott változat a J2F-6 jelzést kapta.

1948-ban a haditengerészet által kivont J2F-ekből néhány példányt az amerikai hadsereg légiereje OA-12 típusmegjelöléssel szolgálatba állított, ezeket tengeri mentő feladatokra alkalmazták.

Jellemzői

A J2F kétfedelű fő jellemzője a géptest alján elhelyezett nagy méretű önhordó úszótest, amely a repülőcsónakokhoz tette hasonlatossá a gépet. Itt kapott helyet a keskeny nyomtávú behúzható futómű, amelyet kézi erővel kellett felcsörlőzni. A géptest és a futómű számos műszaki megoldása Grover Loening amerikai repülőgépgyártó korábbi modelljeiről származott, ezek jogait a Grumman megvásárolta. Az alsó szárnyakra egy-egy kisebb méretű úszótestet szereltek, hogy a vízfelszínen segítsen stabilizálni a gépet. A tandem-elrendezésű fülkében elöl ült a pilóta, mögötte a megfigyelő, de elegendő hely állt rendelkezésre, hogy szükség esetén egy rádióssal is kiegészüljön a személyzet. Alul egy kabint is kialakítottak, ahová két utas vagy egy hordágyon fekvő sérült fért el.

Alkalmazása

A J2F-et az amerikai haditengerészet, a tengerészgyalogság, a hadsereg légiereje, valamint a parti őrség is használta. Az általános futár-, és könnyű szállító feladatkörön kívül térképezésre, megfigyelésre, felderítésre, tengeralattjáró-vadászatra, légifotózásra, célvontatásra, valamint tengeri kutató-mentő szerepkörben alkalmazták. A típust repülőgép-hordozókon és más hadihajókon is használták.

1942. január 5-én a fülöp-szigeteki Mariveles légitámaszponton egy japán légitámadás egy kivételével megsemmisítette az amerikai haditengerészet ott állomásozó J2F-eit. Az egyetlen megmaradt gépet sikerült elrejteni, ez azonban motorhibás volt. A motort később egy, a Manilai-öbölben lezuhant J2F-4 hajtóművével pótolták. A kijavított repülőnek 1942. április 9-én éjjel sikerült elhagynia a Baatan-félszigetet, néhány órával azelőtt, hogy az ott állomásozó amerikai és fülöp-szigeteki erők megadták volna magukat a japánoknak. Az öt személlyel túlterhelt gépet Roland J.Barnick főhadnagy vezette, akit a sikeres akcióért Ezüst Csillaggal tüntettek ki. A gépen utazott Carlos P. Romulo, a fülöp-szigeteki hadsereg tisztje, aki később Pulitzer-díjas visszaemlékezésében (I Saw the Fall of the Philippines) örökítette meg az eseményt.

1942. november 28-án az amerikai parti őrség Northland nevű kutteréhez tartozó J2F egy Grönlandon kényszerleszállt B-17 bombázó személyzetét igyekezett kimenteni. Sikeresen felvették a sérült Loren Howarth tizedest, azonban a visszaúton a gép viharba került és lezuhant, a fedélzeten tartózkodók életüket vesztették. A gép személyzete John Pritchard sorhajóhadnagyból és Benjamin Bottoms 1. osztályú rádiótávírászból állt, mindkettőjüket posztumusz Repülőszolgálati Érdemereszttel (Distinguished Flying Cross) tüntették ki. Bár a roncsot felfedezték, a körülmények nem tették lehetővé az áldozatok elszállítását. 2013-ban megkísérelték a gép felkutatását, hogy a három katonának megadják a végtisztességet, azonban nem jártak sikerrel.[1]

Típusváltozatok

J2F-1

Az első legyártott változat 750 lóerős R-1820-20 motorral, 29 példány készült belőle.

J2F-2

A tengerészgyalogság számára készült altípus, első és hátsó géppuskákkal, valamint bombafelfüggesztőkkel felszerelve, 21 darab készült.

J2F-2A

Az Amerikai Virgin-szigetekre készült 9 darab J2F-2 változat, kisebb módosításokkal.

J2F-3

850 lóerős R-1820-26 motorral felszerelt J2F-2, 20 darabot gyártottak.

J2F-4

J2F-2, 850 lóerős R-1820-30 motorral és célvontató berendezéssel felszerelve, 32 példány készült.

J2F-5

J2F-2, 1050 lóerős R-1820-54 motorral, 144 darab épült belőle.

J2F-6

A J2F-5 Columbia Aircraft által gyártott, 1050 lőerős R-1820-64 motorral felszerelt változata. Fő jellemzője a meghosszabbított motorburkolat, valamint a szárnyak alá szerelt bombafelfüggesztők, és a célvontató berendezés rögzítői. 330 darab készült belőle.

OA-12

A szárazföldi hadsereg légiereje által használt kutató-mentő változat.

Üzemeltető országok

 Amerikai Egyesült Államok

• Amerikai Egyesült Államok Hadseregének Légi Ereje
• Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
• Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága
• Amerikai Egyesült Államok Parti Őrsége

 Argentína

• Az argentin haditengerészet repülő parancsnoksága 1939-ben négy új Grumman G-15-öt (J2F-4) vásárolt. 1946-47 folyamán 32 darab, korábban az amerikai haditengerészet által használt gépet (1 db J2F-4, 24 db J2F-5, és 7 db J2F-6) állítottak szolgálatba. Egy gépet az 1955 szeptemberében lezajlott Perón-ellenes felkelés során lelőttek.[2] Az utolsó példányokat 1958-ban selejtezték ki.

 Kolumbia

• A kolumbiai haditengerészet 1948-tól három gépet üzemeltetett.

 Mexikó

• A mexikói haditengerészetben három, korábban az amerikai haditengerészetnél használt J2F-6 repült 1950-51-ben.

 Peru

• A perui haditengerészet egy, az amerikai haditengerészettől leselejtezett példányt üzemeltetett 1961 és 1964 között.

Fennmaradt példányok

Legalább kilenc J2F Duck maradt fenn, valamennyi példány az Egyesült Államokban található, múzeumokban illetve magángyűjteményekben. A kilenc gépből egy-egy J2F-4 és OA-12, a többi a J2F-6 alváltozatba tartozik, négy működőképes állapotú (a J2F-4 és három J2F-6).

Műszaki adatok (J2F-6 altípus)

A Grumman J2F Duck háromnézeti rajza

Geometriai méretek és tömegadatok

• Személyzet: 2+1 fő
• Utaskabin: 2 utas vagy egy hordágyon fekvő sérült elhelyezésére alkalmas

• Hossz: 10,36 m
• Szárnyfesztávolság: 11,89 m

• Magasság: 4,24 m
• Szárnyfelület: 38 m^2

• Szárnyprofil: Clark CHY

• Üres tömeg: 2486kg
• Maximális felszálló tömeg: 3493 kg

Meghajtás

• 1 × Wright R-1820-54 Cyclone, 9 hengeres, léghűtéses csillagmotor, 900 hp (670 kW) teljesítmény
• Légcsavar: háromtollú, automata állásszög-szabályozású fém légcsavar

Repülési jellemzők

• Legnagyobb sebesség: 310 km/h
• Utazó sebesség: 249 km/h
• Átesési sebesség: 110 km/h
• Hatótáv: 1260 km
• Gyakorlati csúcsmagasság: 6100 m

Fegyverzet

• 1 × 7,62 mm-es 1919 M Browning géppuska, mozgatható, a fülke hátsó részén
• 2 × 45 kg bomba, vagy 147 kg mélységi bomba a szárny felfüggesztőpontjain

J2F Duck a filmvásznon

Az 1971-es Murphy háborúja című filmben, a címszereplő (Peter O'Toole) egy J2F-el próbál elsüllyeszteni egy német tengeralattjárót a II. világháború utolsó napjaiban.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Grumman J2F Duck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. The WWII-Era Disappearance of a Grumman J2F Duck Over Greenland. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
2. Aviación Naval: Grumman J2F Duck, un pato rebelde. (Hozzáférés: 2024. december 7.)

Források

• David Doyle: Grumman J2F Duck: US Navy, Marine Corps, Army Air Force, and Coast Guard Use in World War II (Legends of Warfare: Aviation, 6). Hawthorne, CA, 2018. ISBN 978-0764354489
• Steve Ginter: Grumman JF/J2F Duck (Navy Fighters, 84). California, 2009. ISBN 978-0942612844
• Jarski, Adam: Grumman JF/J2F Duck (Monografie Lotnicze 98). Gdańsk, 2007. ISBN 978-8372371690
• Naval Encyclopedia: Grumman J2F (1936). Letöltés: 2024. december 7.