Gorj megye
Gorj (fonetikusan: [ɡorʒ], magyarul: Hegyi-Zsil[2]) megye Románia délnyugati részében, Olténiában helyezkedik el, székhelye Zsilvásárhely (97 591 lakos). A név etimológiája délszláv, hegyi vagy felső Zsil jelentéssel.[3] FöldrajzRománia délnyugati részén, a Zsil folyó mentén, a Déli-Kárpátokhoz tartozó Godján-, Páring- és Vulkán-hegységek lábánál fekszik.[3] Területe 5601, 74 négyzetkilométer. Északról Hunyad megye, északnyugatról és nyugatról Mehedinți és Krassó-Szörény megye, délről Dolj megye, keletről Vâlcea megye határolja.[4] A megye domborzata északról dél felé lépcsőzetesen csökkenő magasságú formát mutat: északon a Déli-Kárpátokon belül a Godján, Vulkán és Páring-hegység déli oldala, utána az Előkárpátok, délen pedig a Géta-hátság dombjai. A megye legmagasabb pontja a Nagy-Páring (2518 m), a legalacsonyabb pedig a Zsil völgyében Ioneşti mellett (100 m). Az Erdély és Olténia közötti kapcsolatot a megye területén a Szurdok-szoros és a Novaci-Szászsebes-szoros biztosítja.[4] Évi középhőmérséklete 10–11 °C, éghajlata mérsékelten szárazföldi. Az évi csapadékmennyiség 800–1200 mm között változik.[4] NépességAz 1930 és 2011 közötti népszámlálások során az alábbi lakosságszámokat jegyezték fel:[5] A népesség alakulása 1930 és 2021 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámláláskor a megye lakossága 341 594 fő volt; ebből 321 686 román, 6698 roma, 134 magyar, 28 olasz, 24 ukrán, 22 német; a többi nemzetiség létszáma 20 fő alatt.[6] 2017. július 1-én a megye lakossága 362 610 fő volt.[7] GazdaságFőbb iparágak: energiatermelés, bányászat (kőolaj, lignit, grafit, antracit), fafeldolgozó, építőanyag- (cement, tűzálló agyag) és élelmiszeripar. 2009-ben az energiatermelés és a bányászat a megye összes árbevételének 70%-át, és az összes foglalkoztatott 58%-át adta. Legfontosabb termesztett növények a kukorica, búza, burgonya. A nagy kiterjedésű havasi legelőkön szarvasmarha- és juhtenyésztés folyik.[8][9] TelepülésekA megyében 2 municípium, 7 város, 61 község és 411 falu található.[4]
Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia