|
Goldberger Textilipari Gyűjtemény
A Goldberger Textilipari Gyűjtemény a korábbi Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (rövid nevén: Textilmúzeum) helyén jött létre. A Textilmúzeum a magyarországi textil- és ruházati ipar tárgyi és szellemi emlékeit megőrző intézmény volt Budapest III. kerületében, Óbudán, amely a hazai textilipar kialakulásában fontos helyszínnek számított. A múzeum ebben az eredeti formájában ma már nem létezik, helyén az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény működik. A múzeum története Egy textilipari ipartörténeti múzeum létrehozásának gondolatát a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület vetette fel az 1960-as években. 1968-ban, a textilipar államosításának 20. évfordulója alkalmából tartott egyesületi rendezvényen fogalmazódott meg ez az igény, amit az akkori Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete is felkarolt.[1] Az akkori textil- és ruhaipari vállalatok és intézetek vállalatok nagy örömmel fogadták a gondolatot és gyűjteni kezdték a textilipar tárgyi és írásos emlékeit. Eredetileg az óbudai Zichy-kastélyt szemelték ki a leendő múzeum helyszínéül, később a volt óbudai zsinagógát szánták erre a célra és az akkor összegyűlt tárgyakat ott is raktározták el. Később azonban szakértők azt állapították meg, hogy ez az épület nem igazán alkalmas erre a célra és 1975-ben a volt Első Magyar Gyapjúmosó-gyár angyalföldi szövödéjének régi épületét jelölték ki a múzeum számára, ahol 1974-ben megszűnt a termelés. Az épület átalakítása 1986-ban fejeződött be, ekkor nyílhatott meg a múzeum.[1] Ehhez a vállalatok jelentős segítséget adtak, például az akkor még működőképes régi gépek újbóli üzembe helyezésével. 1992-ig működött ezen a helyen a múzeum. A múzeum jelenlegi helyszínét, a volt Goldberger Textilgyár egyik eredeti épületét Endrei Walter technikatörténész professzor és a városvédő tevékenységéről ismert Ráday Mihály kezdeményezésére választották ki. A megvalósításban nagy segítséget nyújtott Vég László, korábbi könnyűipari miniszterhelyettes, később a Pamutnyomóipari Vállalat (PNYV) vezérigazgatója. Ezen a helyen 1972-ben kezdődött meg az épület helyrehozatala és múzeummá alakítása, majd 1999-ben nyílt meg a múzeum a nagyközönség részére is.[1] Fenntartója a Textilmúzeum Alapítvány volt, amely azonban kellő anyagi háttér hiányában 2011 novemberében kénytelen volt átadni a múzeumot Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának.[2] A múzeum ebben a formájában 2012 végéig állt fenn. Ekkor a fenntartó kellő anyagi háttér hiányában a múzeum épületét és műtárgyállományát felajánlotta a III. kerületi önkormányzatnak, amely felvállalta a gyűjtemény társadalom szolgálatába állításával járó feladatok ellátását és ehhez a megfelelő anyagi háttér biztosítását. Így jött létre 2012. január 1-jén a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, amely az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként a korábbi Textilmúzeum felújított épületében kapott helyet. Jelentős belső épületrekonstrukciót és átalakítást hajtott végre, minek következtében 2013 szeptemberében mint az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteményt nyitotta meg ismét kapuit. Itt elsősorban a volt Goldberger-gyár történetét, fennmaradt relikviáit, valamint a kékfestés technológiáját mutatják be.[3] A múzeum épülete,_2014.jpg) Az 1992-ben létrejött Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeumi Alapítvány (Textilmúzeum Alapítvány) megszerezte a felszámolt Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat (az 1948-as államosításig: Goldberger-gyár) részét képező Lajos u. 136-138. alatti műemlék épületeket és azokat a múzeum részére felújíttatta. A 18. században épült házakat 1784-ben Goldberger Ferenc textilkereskedő vásárolta meg és itt alakította ki kékfestő manufaktúráját. A kis családi műhelyből az ország egyik legnagyobb, bő 200 évet megélt textilkombinátja lett, de a két törzsépület végig az óbudai gyár része maradt. Ezek földszinti termeiben működött 1999 és 2011 között a Textilmúzeum. Az épületek külső jellegük alapján is kitűnik, hogy a 18. század végi formájukat őrzik, többé kevésbé változatlanul:
A volt Textilmúzeum állandó kiállításai[Megj. 1] A tamási tutyi-műhely: A tutyi – a hazai németség által viselt házi papucs – készítése Tamásiban, az utolsó textilipari manufaktúrák egyikében 1991-ig folyt, gépei a korábbi kiállításon voltak láthatók. A bemutatott fából készült ún. Jenny fonógép valószínűleg még a 18–19. század századfordulóján készült. A műhely a tutyi alapanyagát géppel kötött gyapjúkelméből készítette, az erre szolgáló síkkötőgép szintén a kiállítás része volt.[5]  A textilnyomás története: A textilipar egyik fontos ágazata a textilnyomás. Ennek technikai fejlődéséből is felvillantott részleteket a kiállítás: a hagyományos kékfestéstől; a kézi nyomást felváltó, de még szakaszosan működő dúcnyomógépen, az úgynevezett perotin-on át; a hengernyomógépig, amely Európa-szerte forradalmasította az iparág technológiáját. Ipartörténeti jelentőségű tárgyak: Ipartörténeti különlegesség az 1912-ben készült, lyukszalaggal vezérelt jacquard-selyemszövőgép, mely az egykori kiállítás idején is még üzemképes volt. Lee-rendszerű kötőgép: Ugyancsak ipartörténeti jelentőségű az az 1895-ből származó favázas, Lee-rendszerű kötőgép, amely eredetileg a hódmezővásárhelyi Kokron gyárban működött.[6] Válogatás makettekből: A nagyméretű textilipari gépek helyett többségében makettek és másolatok érzékeltették a szövés, a fonás, a kártolás, a konfekciógyártás stb. szerteágazó tevékenységeit. Köztük az Óbudán épült első hazai textilgyár, az ún. filatórium vagy selyemcérnázó makettje is látható volt. Goldberger emlékblokk: Az egykori kiállítás korabeli fotók, újságcikkek, valamint textíliák mintakönyveinek bemutatásával Goldbergerék vállalkozásának állított emléket. A Goldberger Textilipari Gyűjtemény kiállítása A Goldberger Textilipari Gyűjtemény célja, hogy egyrészt emléket állítson az 1784-ben Goldberger Ferenc alapította és több mint 200 éven át működött vállalatnak, az első manufaktúra megalapításától a 20. század első felében már világhírű, hatalmas textilgyárig, annak gyönyörű és sikeres termékeivel és a 20. század végére beteljesült sajnálatosan szomorú sorsával, másrészt hogy számos interaktív elem segítségével bemutassa a kékfestés és az abból kifejlődött textilnyomás technikáját.[7] Az állandó kiállítás mellett múzeumpedagógiai tevékenységet is végeznek: felnőtteknek és gyerekeknek textilfestő tanfolyamokat is szerveznek, amelyeken diplomás iparművész vezetésével megismerhetik a batikolás, a dúcnyomás és a szitanyomás technikájának alapjait.[8] Az Óbudai Múzeum kezelésében álló Goldberger Textilipari Gyűjtemény műtárgyállománya a volt Textilmúzeum gyűjteményén (műszaki és technológiai eszközök, hazai textilgyárak korabeli termékei, mintakönyvek, konfekcionált textilruházatok és kiegészítők, könyvtári és adattári dokumentumok) alapszik. A hazai textilgyárakból, elsősorban a Goldberger gyárból származó tervrajzok és mintakönyvek egy része az állandó kiállítás részét képezi.[9] Megjegyzés
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
