|
Get Your Wings
Get Your Wings címmel 1974. március 1-én jelent meg az amerikai Aerosmith együttes második nagylemeze, amelyet a Columbia (később a Sony) adott ki. Ez volt az együttes első olyan lemeze, amelyen már Jack Douglas producerrel dolgoztak együtt, aki az ezt követő nagy sikerű albumokon is segédkezett. A lemezre felkerült a Train Kept A-Rollin' című rhythm and blues klasszikus feldolgozása is, amely a mai napig a koncertprogram kedvelt darabjának számít. A dalt legelőször Tiny Bradshaw vette lemezre még 1951-ben. Az album kiadói támogatás hiányában nem aratott kiugró sikert, de a folyamatos koncertezésnek köszönhetően közel egy évig listán tudott maradni, és 1975-re aranylemez lett.[2] Az albumról a Same Old Song and Dance, a Train Kept A-Rollin', és a S.O.S. (Too Bad) dalokat adták ki kislemezen, de különösebb sikert egyik sem ért el. A nagylemez a Billboard 200 lemezeladási listán a 100. helyen nyitott, majd a 70. helyig tornázta fel magát.[2] Az RIAA adatai alapján 1986-ra 2 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban, 2001-re pedig átlépte a 3 millió fölötti példányszámot, így 3x-os platina minősítést szerzett.[3] Információk a dalokrólAz album dalait még a stúdiómunkálatok megkezdése előtt, a Newbury Streeten található Drummer's Image nevű hangszerbolt alagsorában írta meg a zenekar négy hónap alatt.[4] Ezenkívül egy Beacon Street-i lakásban is születtek ötletek még 1973 nyarán. A nyitódal Same Old Song and Dance nyitóriffjét Joe Perry egy este találta ki egy kanapén heverészve.[5] A dalban elhangzó Got you with the cocaine, found with your gun sorokat a kislemezes kiadásra átírták You shady looking loser, you played with my gunra. A Lord of the Thighs Tom Hamilton elmondása szerint a hajnali sétáink során tapasztalt éjszakai élet szépségeit örőkítette meg.[6] A Steven Tyler által írt dallal egy „selyemkalapos stricivel” és prostituáltakkal való találkozásuk hangulatát kívánták megörökíteni.[6] A dal címe (A combok ura) William Golding regényére a Lord of Fliesra (A legyek ura) utal, amelyet akkor filmesítettek meg.[6] A kritikusok meglepődtek azon, hogy az együttes irodalmi utalást tett.[7] A dalban hallható zongoratémákat Tyler játszotta fel. Joey Kramer dobbevezetője nagymértékben hasonlít az egy évvel később kiadott Walk This Way elejére. A Spaced már a stúdiómunkálatok közben született meg. A dal a világban zajló „káoszt” jellemzi. A Woman of the World című számot Tyler még a korábbi együttesében a The Strangeursban írta meg közösen Don Solomonnal.[5] Perry elárulta, hogy a Rattlesnake Shake (Fleetwood Mac) középrészét is felhasználták hozzá. Az S.O.S. (Too Bad) című számot sokan protopunk (punk előfutárnak) dalként tartják számon, melyre a morálisan megkérdőjelezhető szöveg is ráerősít. Az S.O.S. rövidítés a Same Old Shit szavakra utal.[5] A dal a városi élet, a drogok és a szex témaköreit boncolgatja. A Train Kept A Rollin című számot eredetileg Tiny Bradshaw írta meg és adta ki 1951-ben, de a Johnny Burnette and The Rock and Roll Trio is feldolgozta 1956-ban. Az 1960-as években a The Yardbirds tette ismertté a számot, és az Aerosmith feldolgozása is ezt a verziót vette alapul. A dal az együttes egyik védjegyévé vált, még manapság is gyakori a koncertek záródalaként. A Seasons of Wither Tyler dala volt, akit egy téli táj inspirált a dal megírására.[8] A táj egy öreg csirkefarm közelében volt a Massachusetts állambeli Needhamben, ahol akkoriban Kramerrel együtt élt az énekes. Tyler így emlékezett vissza a szám megszületésére: Hajnaltájt feküdtem az ágyamban, hallgattam a fák süvöltését a csupasz fák között, és megihletett a melankolikus hangnem. Éppen azon bosszankodtam, hogy miért kell olyan sok adót fizetnem, és mivel dühösen mindig jól megy a dalírás, lementem a földszintre, bevettem néhány Tuinalt és Seconalt, meggyújtottam egy füstölőt, majd fogtam ezt a gitárt, amit Joey kukázott korábban, és megírtam a Seasons of Withert.[8] Joe Perrynek ez a kedvenc száma az együttes balladisztikus szerzeményei közül.[5] Az utolsó dalként szereplő Pandora's Box dallamát Kramer írta meg, akinek ez volt az első szerzeménye az együttes számára. A dal véglegessé formálásába már Tyler is besegített. Kramer egy vermonti tanyában írta meg a szám fő dallamát, a szövege pedig a nők egyenjógúsításáról szól, ami akkoriban közkedvelt téma volt.[8] A számot erősen inspirálták az 1960-as és '70-es évek soul zenészei. Az album felvételeA lemez előkészítő munkálatai egy North End-i étterem hátsó helyiségében zajlottak le. Az album felvételei a New York-i Record Plant stúdióban kezdődtek meg 1973. december 17-én, és 1974. január 14-én fejeződtek be. Az anyag producere Jack Douglas lett, aki korábban olyan sztárokkal is dolgozott, mint Alice Cooper, Lou Reed, Miles Davis vagy a The Who.[9] Az együttműködés gördülékenyen zajlott le, Douglas az együttes jó barátja, szinte a hatodik tagja lett. Rajta kívül Ray Colcord is segédkezett a produceri teendőkben, míg a hangmérnöki feladatokat Jay Messina végezte el. Colcord a Spacedben billentyűs hangszereken is játszott, ezenkívül ő felügyelte a munkát és a határidő betartását. A számokat többé kevésbé élőben vették fel, melyek két hetet vettek igénybe. Douglas visszaemlékezése szerint iszonyatos lámpalázuk volt a stúdióban, akárhányszor kigyulladt a piros lámpa, leblokkoltak. A drogdealerek rendszeresen felbukkantak, a srácok meg egyfolytában egymást szekálták, kínozták. Nem volt tehát könnyű menet, állandóan napirenden voltak a balhék.[5] Kramer szerint mindenkin nagy nyomás nehezedett a felvételek ideje alatt, ugyanis mindenki azt akarta, hogy feszesebb és profibb legyen a játéka.[7] A dobos a bal kezével fordítva fogta a dobverőt, hogy hangosabban szóljon a pergő. Ettől viszont hólyagos és sebes lett a keze, ezért Henry Smith dobtechnikus (aki korábban John Bonhammel is dolgozott) javaslatára kesztyűben folytatta a dobolást.[7] Már majdnem véget ért a stúdiómunka, de egy dal még kellett a lemezre. Így az utolsó pillanatban a C felvevő helyiségben született meg a Lord of the Thighs. A Same Old Song and Dance és a Pandora’s Box fúvós szólamait az Elephant’s Memoryból ismert Stan Bronstein játszotta fel, továbbá az a Michael Brecker és Randy Brecker testvérpáros, akik már számtalan sztárelőadóval zenéltek együtt.[7] A Pandora’s Box elején hallható témát egy olyan hangmérnök játszotta klarinéton, akit a szakszervezet küldött ki a felvételekhez. A hangmérnök a tényleges munkában nem vett részt, hanem csak unalmában klarinétozgatott, és ebből használtak fel egy rövid részletet.[7] A Train Kept A-Rollint eredetileg koncerten akarta rögzíteni a zenekar, de ez az akkori körülményeik között nem volt kivitelezhető.[7] Ezért Douglas az élő hatás érdekében a hangfalakat és Kramer doberősítőjét kirakatta a stúdió lépcsőházába, a 10. emeletre. Ezt követően bemikrofonozta a 8., a 6., és a 2. emeletet, hogy különböző „csúszásokat” kapjon, és így játszotta le a korábban felvett számot.[7] A dalhoz az együttes tiltakozása ellenére közönségzajt is kevert, amely George Harison The Concert for Bangladesh lemezéről származik (korábban ezen is Douglas dolgozott). Albumcím és borítóSteven Tyler eredetileg a Bobbing for Piranha (Piranha-vadászat) címet szánta a lemeznek, amelyhez egy olyan borítót képzelt el, amelyen gyerekek vannak hátrakötött kézzel egy hordó körül, miközben húsevő halak harapdálják az arcukat.[10] Elképzelése szerint a borítón már jókora húsdarabok hiányoztak volna a gyerekekről, miközben minden vérben úszott volna.[10] Az ötletet elvetették mivel Tyleren kívül senkinek sem tetszett. A Get Your Wings (megkapod a szárnyaid, vagy szárnyra kapsz) cím két dologra is utalt: egyrészt egy régi motoros beavatási szertartásra, másrészt az együttes új logójára, amely ezen a fekete-fehér borítóképen jelent meg először.[10] A minta egy bozontos, szárnyakba foglalt A betű volt, a közepén pedig egy csikló vagy egy mandula. Mivel a szárnyak ennél a változatnál túlzottan hasonlítottak a denevér szárnyaira, néhány évvel később a harleysok jelképére emlékeztető szárnyakra cserélték le. A logó alatt a zenekar tagjairól látható egy fotó. Fogadtatása, kritikák
Az első albumhoz hasonlóan ezzel a lemezzel sem foglalkozott a sajtó,[10] ezért fennállt annak a veszélye, hogy a Columbia ejti a zenekart. Miután az album nem fogyott az együttes egyik menedzsere David Krebs egy tízoldalas levélben kérte meg a kiadót, hogy tartsa meg a zenekart. A kérvény sikerrel járt, mivel az együttes ezt követően jobb promóciót és hirdetési keretet kapott.[2] A kiadott kislemezek azonban ezután sem fogytak kellőképpen, (a legjobb helyezést a Same Old Song And Dance érte el, miután 54. lett a Billboard Hot 100 listán) az album viszont a 100. helyre került a Billboard 200 listáján, és egy évig fenn is maradt. A rádiók nem adták le a dalokat,[2] de a folyamatos turnézásnak köszönhetően 1975-re aranylemez minősítést szerzett az album. A lemez fogadtatása nagyrészt pozitív volt a magazinok részéről. Bár a Rolling Stone három csillagot adott rá az ötből, megjegyezte hogy a zenekar „Ügyesen megtalálja az egyensúlyt a Yardbirds és Who stílusú rock, illetve a 70-es évekbeli heavy metal között. Az Aerosmith második lemezéből elfojtott düh árad”.[13] Ezenkívül dicsérte a feszes gitárjátékot, a lemez dinamikáját, valamint a kemény és lágyabb részek ügyes keveredését.[14] Robert Christgau a Grand Funk Railroad örököseinek nevezte a zenekart, akik hangosságuk és ravaszságuk mellett humorérzékkel is rendelkeznek (utalva ezzel a Lord of the Thighs számcímre).[15] Az AllMusic kritikusa Stephen Thomas Erlewine négy és fél pontot adott rá az ötből és kijelentette, hogy a zenekar ezen az albumán találta meg a saját hangzásvilágát.[11] Ezenkívül pozitívan nyilatkozott Perry és Kramer összjátékáról, a Seasons of Withert pedig hátborzongatónak nevezte, míg maga az albumot pedig a zenekar első klasszikus anyagának.[11] Számlista
Közreműködők
Vendégzenészek
Produkció
Remaszterelt kiadás közreműködői
HelyezésekAlbum
Kislemezek
Minősítések
Jegyzetek
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
