George White

Sir George Stuart White
László Fülöp Elek festménye (1900)
Született	1835. július 6. Low Rock Castle, Portstewart, Írország
Meghalt	1912. június 24. (76 évesen) Royal Hospital Chelsea, London, Egyesült Királyság
Állampolgársága	brit
Nemzetisége	Angol
Szolgálati ideje	1851–1905
Rendfokozata	Tábornagy
Csatái	második búr háború Mahdi-felkelés szipojlázadás
Kitüntetései	Viktória-kereszt Bath-rend lovagja nagykereszttel Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje
Házastársa	Amelia Maria Baly (1874. október 31. – nem ismert)[1][2]
Gyermekei	Gladys White Rose Frances White James Robert White May Constance White
Szülei	Frances Ann Stewart James Robert White
Iskolái	Sandhursti Királyi Katonai Akadémia Bromsgrove School
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir George Stuart White témájú médiaállományokat.

Sir George Stuart White (Portstewart, 1835. július 6. – Royal Hospital Chelsea, 1912. június 24.) a brit hadsereg tábornagya és vezérőrnagya volt. Élete során jelentős szerepet játszott a brit hadvezetésben, különösen a brit gyarmati hadviselésben. Neve összeforrt a szudáni háborúval és a második búr háborúval, ahol a stratégiai hadmozdulataival tűnt ki. A szudáni háború (1881-1885) során tábornokká léptették elő, és jelentős szerepet játszott a brit hadsereg műveleteiben. Pályafutását Gibraltár kormányzójaként, majd a Chelsea Királyi Kórház igazgatójaként fejezte be.

Fiatalkora

1835-ben született Portstewartban(wd) , Londonderry megyében(wd), és már fiatal korában érezte a vonzódást a katonai életpálya iránt. Lelkes és céltudatos fiatalember volt. Kiválóan teljesített a tanulmányaiban, különös tekintettel a történelemre és a hadtudományra. Az iskolában és otthon is sok időt töltött a hadtörténelem kutatásával, és megismerkedett a katonai stratégiákkal és taktikákkal. Amikor elérte a katonai szolgálatra vonatkozó korhatárt, White csatlakozott a brit hadsereghez. Belépésekor a 4. lovas hadosztályhoz csatlakozott, ahol megkezdte a kiképzést és megtanulta a hadászati alapokat. Rendszeresen részt vett hadgyakorlatokon és parancsnoki gyakorlatokon, és hamarosan kiemelkedett tehetségeivel és kitartásával. Hamar megmutatta, hogy rendkívül tehetséges katona. Kiemelkedett az elsősegélynyújtásban, a tüzérségi kiképzésben és a stratégiai tervezésben. Az előléptetések sorra érkeztek, és hamarosan hadnaggyá léptették elő, amivel lehetőséget kapott a komolyabb katonai feladatok ellátására.

Karrierje

Szudáni háború

George White Lady Smithben

A szudáni háború (1881-1885) során elért eredményei nagy sikert hoztak a számára. Tábornokká léptették elő, és vezető szerepet vállalt az angol hadműveletekben. Az 1884-ben kezdődött Kartúm ostroma különösen fontos pillanat volt a karrierjében. A szudáni Mahdi-hadsereg, amelyet Mahdi vezetett, fenyegetést jelentett a brit fennhatóságra a térségben. Feladata az volt, hogy megvédje Kartúmot a Mahdi és hívei támadásaitól. Keményen küzdött, és sikeresen visszaverte a kezdeti támadásokat. Azonban a Mahdi-erők folyamatos nyomására a város védelme meggyengült, és végül Mahdi csapatai elfoglalták Kartúmot. White és a túlélők kilátástalan helyzetbe kerültek, és csak hónapokkal később, 1885-ben sikerült kimenekülniük Kartúmból. Bár Kartúm elvesztése tragédiaként értékelték, White vezetése alatt a túlélőknek sikerült elmenekülniük és túlélniük a nehéz időszakot. Az 1885-ös események ellenére White tovább folytatta katonai pályafutását, és a brit közvéleményben továbbra is nagyra becsülték vezetői képességeit.

Második búr háború

1899-ben a második búr háború kitörésekor kinevezték a Natali Közös Erők parancsnokává. A búrok elleni offenzívát vezette az északi határ mentén. Azonban a búrok rendhagyó hadviselése kihívást jelentett a brit erők számára. A brit erők több vereséget szenvedtek, és White-ot ostrom alá helyezték Ladysmith városában. Ladysmith ostroma hónapokig tartott, és a városban rekedt brit erők kitették magukat a búr csapatok által indított támadásoknak. White vezetői képességei és a védelem iránti elkötelezettsége azonban lehetővé tette, hogy a várost tartani tudják. Végül 1900-ban brit erősítések érkeztek, és feloldották a város ostromát.

Távolkelet

1889-ben Burmából Kvettába helyezték át, ahol az északnyugati határ problémáival nézett szembe. A vita tetőpontján volt azok között, akik az Indus folyót szerették volna a közigazgatási határnak kijelölni, és azok között, akik szerették volna azt kiterjeszteni az afganisztáni határokig. 1889 őszén vezette a Zhob-völgyi expedíciót. A hadműveletet jól megtervezték és végrehajtották egy olyan nép ellen, amely már régóta a szinte elérhetetlen hegyi otthonát támaszpontnak használta a brit területekre való betörésekhez. White, miután megmászta a Maramazh csúcsait, körbezárta a nép fő faluját, akik letették a fegyvert. A következő években, Sir Robert Groves Sandeman-nel együtt Beludzsisztán feltérképezésével foglalkozott, ami a "forward" politika tartós eredménye volt.

Nyugdíjazása és emlékezete

Később vezérőrnaggyá léptették elő, elismerve vezetői képességeit és hozzáértését a hadviselésben Továbbra is szolgált a hadseregben, egészen nyugdíjazásáig. Nyugdíjazása után is aktívan részt vett az angol hadsereg ügyeiben, és a katonai stratégiák és taktikák terén szerzett tapasztalatait továbbra is kamatoztatta. Bár már nem állt aktív szolgálatban, tanácsadóként és mentorként működött, hogy átadja tudását és tapasztalatait a fiatalabb tiszteknek. Széleskörű ismereteket szerzett az angol birodalom gyarmati hadviselésével kapcsolatban. Az általa szerzett tapasztalatok és azok elemzése segítették a brit hadseregnek a későbbi konfliktusokban való felkészülést és a stratégiai tervezést. Emléke és hagyatéka tovább él a hadtörténelemben. Munkássága és hozzájárulása a brit hadsereghez és a hadvezetéshez példaként szolgált sok későbbi vezető számára. Tisztessége, elkötelezettsége és kitartása olyan eszményeket testesített meg, amelyek inspirálták az utána következő generációkat a katonai szolgálatra.

Családi élete

Irodalom

• Philip J. Haythornthwaite: The Colonial Wars Source Book. Caxton Editions, London 2000, ISBN 1-85409-436-X (Source Books).
• Johannes Meintjes: Der Burenkrieg 1899–1902. Verlag Welsermühl, Wels u. a. 1979, ISBN 3-85339-158-3.

Jegyzetek

1. p33135.htm#i331345, 2020. augusztus 7.
2. inferred from timeline of events

Források

• (2007. december 1.) „White, Field-Marshal Sir George Stuart, (6 July 1835–24 June 1912), Colonel the Gordon Highlanders, and Hon. Colonel 5th Battalion Somersetshire Light Infantry; Governor of Chelsea Hospital from 1904”. Who Was Who, Kiadó: Oxford University Press.