Gelle
Gelle (szlovákul Holice, korábban Holice na Ostrove) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle és Ógelle 1940. évi egyesítéséből keletkezett. Egyházilag a Pozsonyi főegyházmegye Somorjai esperességéhez tartozik. FekvéseDunaszerdahelytől 9 km-re nyugatra fekszik. Beketfa, Cséfalva, Csentőfa, Kisbudafa, Nagybudafa, Csallóközpósfa, Ógelle, Egyházgelle falurészek alkotják. Egyház-önkormányzatilag Dunakisfalud, Kislúcs, Nagylúcs és Sárosfa tartozik hozzá. Története1245-ben említi először oklevél Gala néven. 1253-ban királyi udvarnokok falujaként Pozsony várának tartozéka volt, ekkor említi először oklevél a falu templomát is, amely Szent Péter és Pál apostoloknak volt szentelve. 1328-ban Gelle szabadalmakat kapott,[2] jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek. Az ún. gellei szék önálló közigazgatási egység volt úriszékkel. Hunyadi Mátyás a térség központi településének, Egyházgellének városi rangot adott, majd 1524-ben II. Lajos tovább terjesztette ki a székhez tartozó falvak szabadalmait. 1533-ban Egyházgelle királyi birtok 4 portával, az egyház 5 portával rendelkezett. 1599-től a Pálffy család birtoka. Fényes Elek szerint „Gelle (Egyház), magyar falu, Pozsony vmegyében, a Somorjából, Szerdahelyre vivő országutban, ut. p. Somorjától 5 fertálynyira. Magos két tornyú temploma igen régi épület. Számlál 170 kath., 1 evang., 16 zsidó lak. Földje termékeny; legelője elég; rétje, fája, felette kevés. F. u. a gr. Pálffy család senioratusa, de a helybéli plébános is szép részt bir benne.”[3] A mai Gelle Egyházgelle, Ógelle, Beketfa és Csallóközpósfa 1940-es egyesítésével keletkezett, melyhez később Cséfalva, Csentőfa, valamint Kis- és Nagybudafa községeket is hozzácsatolták. Népessége2011-ben 1897 lakosából 1694 magyar, 184 szlovák volt. 2021-ben 2144 lakosából 1750 (+45) magyar, 351 (+42) szlovák, (+2) ruszin, 17 (+7) egyéb és 26 ismeretlen nemzetiségű volt.[4] Neves személyek
Nevezetességei
Történelmi említések1786 "Gelle, két magy. helység Pozsony vm.-ben, a Csallóközben. 1) Egyházgelle, mezőváros 1 mfd. Szerdahelytől Ny-DNy-ra. Katolikus templom. 2) Ógelle 1¼ mfd. Szerdahelytől DNy-ra."[5] 1796-1799 "Egyház Gelle. Magyar Mező Város Posony Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, és a Plébánus, lakosai katolikusok, fekszik a Csalóközben, Szerdahelytől egy mértföldnyire, Beketfához, és Pósfához közel, határja két nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot terem, réttye nincs, piatza Somorján."[6] 1851 "Gelle (Egyház), magyar falu. Pozsony vmegyében, a Somorjából, Szerdahelyre vivő országútban, ut. p. somorjától 5 fertálynyira. Magos két tornyú temploma igen régi épület. Számlál 170 kath., 1 evang., 16 zsidó lak. Földje termékeny; legelője elég; rétje, fája kevés. F. u. a gr. Pálffy család senioratusa, de a helybéli plébánus is szép részt bir benne."[7] 1900 Egyházgelle, alsócsallóközi magyar kisközség, 38 házzal és 295 róm. kath. vallású lakossal. E község 1253-ban Galla néven a pozsonyi vár tartozéka. 1328-ban Miklós pozsonyi gróf és főispán a gelle udvarnokok kérésére ezek jobbágyait mindennemű adózás és szolgálat alól fölmenti. Több csallóközi faluval együtt Sedes Gelle néven külön érseki széket alkotott, melynek Mátyás király 1466-ban szabadalmakat adott; 1524-ben II. Lajos is a gelle érseki szék adóját leszállította. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel, melynek négy portája van; plébánosa öt porta után fizetett adót. A mult század elején a Pálffy-féle szeiorátus bírta. Temploma már 1320-ban szerepel és Csallóköz egyik legrégibb és legérdekesebb műemléke, mert rajta a román és gót építészeti formák majdnem teljes épségükben láthatók. A templomban van Törös János és neje Beketfalvi Morócz Zsuzsánna sírboltja. Ide tartozik Nádaslak és Enyed puszta. Ez utóbbi már 1717-ben szerepel, a mikor Enyedi Boldizsár itteni birtokát Maholányi Antalnak adja el. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Patony.[8] Galéria
Jegyzetek
Források
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Gelle témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia