Gazda József (Kézdivásárhely, 1936. április 8. –) erdélyi magyar író, művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, tanár, művelődésszervező. Gazda László helytörténész öccse, Gazda Klára néprajzkutató bátyja, Olosz Ella textilművész férje.
Életútja
Tisztviselő szülők gyermekeként született. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte (1953), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet (1958). Részt vett az 1956-os kolozsvári diákmegmozdulásokban, egyik szervezője volt a Házsongárdi temetőben tartott halottak napi zarándoklatnak. 1958-tól Székelykocsárdon, 1961-től a nagyenyediBethlen Gábor Kollégiumban, majd 1964-től a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban tanított, innen vonult nyugalomba negyvenévi tanári szolgálat után 1998-ban. 1961-ben összeházasodott Olosz Ella (1937–1993) textilművésszel, gyermekeik: Zoltán (1962), István (1963), Árpád (1966), Enikő (1968).
Munkássága
1956-tól kezdett művészettörténeti és kritikai írásokat publikálni a romániai magyar sajtóban. Első könyvei képzőművész-monográfiák voltak. Nyugat-európai, ázsiai és afrikai utazásai élményeit művészeti útikönyvekben foglalta össze. 1970-től kezdett hangfelvételeket készíteni idős emberek elbeszélt visszaemlékezéseiből, és a sok évtizeden át végzett gyűjtésből számos szociográfiai könyve született. Ezek megírásakor műfajt teremtett. A visszaemlékezéseket apró részekre bontotta, és ezeket témák szerint csoportosítva, mozaikként rakta össze a 20. század elmesélt történetét. Kovásznán diákszínpadot hozott létre, mely az általa rendezett előadásokkal húsz év alatt közel 600-szor állt közönség elé Erdély-szerte. 1990-ben megalapította a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet, mely a névadó Kőrösi Csoma Sándor emlékének az ápolását tűzte ki céljául. Az általa vezetett egyesület évente megrendezi Kovásznán és Csomakőrösön a Csoma-napokat. A rendezvény keretében szervezett tudományos konferencia előadásait 1998-tól évről évre konferenciakötetben adja ki.