Galimberti Sándor

Galimberti Sándor
Született	1883. május 31.[1][2] Kaposvár
Elhunyt	1915. július 20. (32 évesen)[3][4][2] Budapest[5]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Dénes Valéria (1911–1915) Marie Galimbertiová-Provázková (1906–1911)[6]
Foglalkozása	festőművész építész
Halál oka	öngyilkosság
Sírhelye	Új köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Óbudai részlet, 1911

Galimberti Sándor (Kaposvár, 1883. május 31. – Budapest, 1915. július 20.) magyar festőművész.

Családja, tanulmányai

A család Olaszországból vándorolt be, s Kaposváron telepedett le. Az apa, Luigi Galimberti francia és olasz ősöktől származó trieszti művész, a Velencei Képzőművészeti Akadémia egykori növendéke volt. Egy freskófestési megbízatása és családi örökségi ügye intézése végett érkezett Magyarországra. (Keresztnevét idővel Alajosra magyarította). Lassanként felhagyott a festéssel, és Somogy vármegyei gazdaságának jövedelméből élt. Festményei részben átalakítva maradtak fenn, eredeti vázlatai a Rippl-Rónai Múzeumban vannak. (Több korabeli kaposvári városkép is fennmaradt.) Kilencedik gyermeke, Sándor tőle is tanulta a festészetet. Kaposvárott járt iskolába (elemi és gimnázium). Atyai barátja, Rippl-Rónai József figyelt fel a fiatal Galimberti tehetségére. A budapesti iparművészeti iskola két évének elvégzése után, 1903-tól rendszeresen járt Nagybányára, itt Réti István lett a mestere, de Ferenczy Károly is hatott rá. A Müncheni Képzőművészeti Akadémia után Hollósy Simon ottani magániskolájába járt és a técsői telepen is alkotott. 1905-ben utazott először Párizsba, ahol a Julian Akadémia növendéke lett.

Pályafutása

1908-ban Párizsban többször szerepelt a Salon d’Automne (Őszi Szalon) és Indépendent (Függetlenek Szalonja) kiállításain. Ekkor már nős volt, a cseh származású Lanov Mária[7] festőművésznő volt a felesége. 1911-ben elvált tőle és nőül vette Dénes Valériát, aki szintén elismert festőművész volt.

Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. Együtt tettek utazásokat Dél-Franciaországba és Észak-Afrikába, elválaszthatatlan alkotótársak is voltak. Mindketten a nagybányai „neós” mozgalom hatása alatt álltak, majd Dénes Valéria Párizsban Henri Matisse tanítványa lett, s Galimbertire is hatott a francia mester. Egyre inkább a kubizmus térproblémái foglalkoztatták őket, csendéleteket, városképeket festettek, a fauvizmus és az analitikus kubizmus egyéni változatának megteremtői lettek. A Ma c. aktivista művészeti lap köré csoportosuló művészek közé tartoztak. Tehetségüket felismerte a párizsi, főként kubisták alkotásait gyűjtő Wilhelm Uhde is, aki számos művüket vásárolta meg.

Ahogy kritikusuk írta: „Képeik tanúsága szerint céljaik tökéletesen azonosak, érzéseik egy forrásból fakadnak, ugyanazokat a motívumokat dolgozzák fel mindketten egyforma látással, hajszálra azonos módon. Ha valamelyik képükről meg akarnánk állapítani, hogy a házaspár férfi vagy nő tagja festette-e, a kézjegyen kívül nem igazítana útba bennünket semmi sem.”

A Galimbertik sírja Budapesten. Új köztemető: 111-1-135/136.

Budapesten először 1914-ben feleségével, Dénes Valériával együtt rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban. Korábban szerepeltek a MIÉNK és a KÉVE kiállításain is. Az első világháború kitörése után párizsi Rue Vaugirarde-on lévő lakásukból az internálás elől Belgiumba, majd Hollandiába menekültek, Amszterdamba, majd a télre Scheveningenbe. Ekkor készült Amszterdam című, utolsó festménye, amelyet kritikusai a magyar kubizmus egyik alap-képének tekintenek. A 2024 októberében megnyílt közös életműkiállításuk előtt a festmény hátoldalán Barki Gergely művészettörténész felfedezte Dénes Valéria szignóját, igy az már az ő nevéhez köthető.

A háborúba önkéntes tisztként besorozták, s ekkor kisfiukkal, Marióval hazatértek. A pécsi ezredhez beosztott Galimbertit már a nyár folyamán a frontra dobták volna. A meneküléskor tüdőgyulladást kapott felesége ezeket az izgalmakat nem bírván, váratlanul meghalt. A budapesti temetés megtörténte után pár órával Galimberti Sándor szolgálati fegyverével szíven lőtte magát egy városligeti Műcsarnok mögötti padon. Az épületben akkor hadikórház működött, a sors fura fintoraként ott halt meg, ahová műveivel sohasem sikerült bekerülnie.

1918-ban a Ma VI. tárlataként Kassák Lajos rendezte meg a házaspár emlékkiállítását. Kaposvárott a Rippl-Rónai Múzeumban 2003-ban Galimberti emlékkiállítást rendeztek.

• 
  Nagybányai motívumok, 1911
• 
  Háztetők, 1908-1910
• 
  Nagybánya, 1910 körül
• 
  Csendélet kaktusszal, 1910 körül
• 
  Szent Rafael, 1912
• 
  Enteriőr thonet-székkel, 1908 körül
• 
  Nagybányai utcarészlet, 1906–1907

Művei

Felesége képeihez hasonlóan Galimberti Sándor művei is lappanganak, vagy megsemmisültek, így életműve alig ismert.

Lásd még: Galimberti Sándor műveinek listája

• Nagybányai utcarészlet, 1906–1907 (olaj, vászon, 64 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
• Enteriőr thonet-székkel, 1908 k. (olaj, vászon, 65,5 x 76 cm). Magántulajdon
• Háztetők, 1908–10. (olaj, vászon, 65 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
• Félakt, 1910 k.
• Tabán, 1910 (olaj, vászon, 111 x 76 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Városkép (Nagybánya), 1910 k. (olaj, vászon, 72,5 x 80,5 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Kaktuszcsendélet, 1910 k. (olaj, vászon, 80 x 60 cm). Magántulajdon
• Nagybányai motívum, 1911 (olaj, vászon, 90 x 130 cm). Modern Magyar Képtár, Pécs
• Óbudai, részlet, 1911 (olaj, vászon, 47 x 39 cm). Magántulajdon
• St. Rafael, 1912 k. (olaj, vászon, 104 x 153 cm). Magántulajdon
• Mintázóasztal gyümölccsel, 1914 k.

Emlékezete

Galimberti Sándor emléktáblája Kaposváron

• „A festők városa, Kaposvár” rendezvénysorozat keretében 2003 májusában Galimberti Sándorra emlékeztető márványtáblát helyeztek el a főgimnázium egykori épületén.

Jegyzetek

1. Galimberti Sándor (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
2. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
3. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Sándor Galimberti (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
5. PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
6. Generální heslář Biografického slovníku českých zemí (cseh nyelven)
7. Cseh területen neve: Marie Galimberti-Provázková, 1880. február 13-án született a dél-cseh Jindrichuv Hradecben (korábban Neuhaus), előkelő monarchiabeli hivatalnok őse jogán viselte a Lanow nemesi előnevet

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Matits Ferenc: Galimberti Sándor. Artportal
• Céger Melinda: Kettétört művészsorsok a XX. század elejéről. A Galimbertiek. In: Somogy, 2003. 4. szám (A kaposvári Rippl Rónai Múzeum 2003-as Galimberti emlék-kiállításáról.)
• Galimberti Sándor-G. Dénes Valéria. In: Művészet. Szerk. Lyka Károly, 1915. XIV. évf. 6. szám, 320–322. oldal
• Nyugat1914, 3. szám. Figyelő. Bálint Aladár: Galimberti Sándor és felesége képei

Irodalom

• Aknai T.: Galimberti Sándor, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1972–73
• Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria, Budapest, 1979
• Dénes Zsófia: Galimbertiék (nekrológ) In: Nyugat, 1915. II.
• Géger M.: Galimberti Sándor (doktori disszertáció), ELTE, Budapest, 1993
• Géger M.: Galimberti Sándor indulása, Somogyi Múzeum Közleményei, 1992
• Géger M.: Galimberti Sándor művészete, Somogyi Múzeum Közleményei, 1994
• Magyar művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981
• Matits Ferenc: Attribuciós javaslat a MNG “Galimberti Sándor”: Tabán című képének szerzőiségére, In: Fabényi Júlia (szerk.), Nagybánya: konferencia, 1997. február 27-28., Szombathely, Szombathelyi Képtár, 1997, pp. 87-88.
• Matits Ferenc: János György Simon: Taban, 1923, Annales de la Galérie Nationale Hongroise 24. évf. 2002/9. sz., pp. 77-79.
• Matits Ferenc: Töprengés a műgyűjtés és műmeghatározás nehézségein, Artmagazin 2003/3. sz., pp. 41-44.
• Mezei O.: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1996–1997 (2024-ben kiderült, hogy az Dénes Valéria festménye)
• Mezei O.: Les Galimberti, couple d’artistes hongrois des années 1910. In: Acta Historiae Artium, Tom XXIII. 1977
• Murádin J.: A festőtelep művészei, Miskolc, 1994
• Réti I.: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1954
• Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete, Budapest, 1981
• Szabó J.: A magyar aktivizmus története, Budapest, 1971
• Uitz Béla: Galimbertiék. In: Ma, 1918. XII.
• Zolnay L.: A Galimberti házaspár művészete, Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.
• Galimberti-emlékkiállítás. Galimberti Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 2003. május 23. – augusztus 31.; szerk., kiállításrend. Géger Melinda; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2003

Szépirodalmi alkotás a művészházaspárról

• Dénes Zsófia: Egyszeri kaland (önéletrajzi regény, Budapest, 1964)

Művei aukciókon, gyűjteményekben

A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat.

• BudapestAukció adatbázis

További információk

• A Galimbertik életműkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Kapcsolódó szócikkek

• Galimberti Sándor műveinek listája