|
Götz George
Götz George (ejtsd ɡœts geˈɔɐ̯gə), teljes születési nevén Götz Karl August George (Berlin, 1938. július 23. – Hamburg, 2016. június 19.) német színpadi és filmszínész, karakterszínész. AZ 1960-as években Karl May-filmekben vált ismertté, majd igényes drámai és vígjátéki szerepekben is sikert aratott. Egyik ismert szerepe a különc és önfejű Horst Schimanski duisburgi rendőr-főfelügyelő alakítása a Tetthely (Tatort)című német televíziós krimisorozatban és az ehhez kapcsolódó filmekben. Több szakmai díjat kapott. 2014-ben kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjével. ÉleteSzármazása, tanulmányaiSzínészcsaládban született. Apja, Heinrich George (1893–1946) a weimari köztársaság idejének jónevű színpadi és filmszínésze volt. Kezdetben elutasította a nemzetiszocializmust, később kompromisszumot kötött, és szerepeket vállalt a rendszer propagandafilmjeiben is. Egyik kedvenc alakítása Goethe hőse, Götz von Berlichingen volt, 1938-ban született második fiának ezt a keresztnevet adta. Anyja, Berta Drews (1901–1987) szintén színésznő volt. Az összeomlás után az apát, saját színész kollégájának feljelentése alapján a szovjet megszálló hatóság letartóztatta. 1946-ban a Sachsenhausen-Oranienburg koncentrációs tábor helyén működő szovjet fogolytáborban halt meg. Götzöt és bátyját, Jant az özvegy anya egyedül nevelte Berlinben. Götz a Berlin-Lichterfeldei általános iskolába, majd svájci Zuoz gimnáziumába járt. Bátyja később fotográfus, dokumentumfilmes lett. Színészi pályája  Tizenkétéves korában, 1950-ben állt először színpadon, egy William Saroyan-darabban, a berlini Hebbel színházban. Első apró filmszerepét 1953-ban, tizenöt évesen kapta, Romy Schneider mellett játszott Hans Deppe rendező Wenn der weiße Flieder wieder blüht című romantikus drámájában. Édesanyjával együtt 1953-ban játszott Shakespeare III. Richárd-jában. Később, felnőttként is többször szerepelt ebben a darabban. 1955–1958 között a berlini UFA filmgyár iskolájában tanult Else Bongers keze alatt. Az 1957-es Alter Kahn und junge Liebe című DEFA-filmben már főszerepet kapott. 1959-ben Wolfgang Liebeneiner rendező Jacqueline című zenés filmje meghozta számára az áttörést, mind a kritikusok, mind a közönség kedvence lett. Alakításáért (Gustav Bäumler szerepében) megkapta a Német Filmkritikusok Díját és a legjobb kezdő színésznek járó Német Filmdíjat. Anyja tanácsára 1958–1963 között Heinz Hilpert társulatához szegődött, a göttingeni Német Színházban, ahol kiváló színészi tapasztalatokat szerzett. Hilpert halála után szabadúszóként dolgozott színpadokon, turnékon és vendégszerepléseken. Az 1960-as években Wolfgang Staudte rendező filmdrámáiban játszott, A búcsú-ban (1960) és az Asszonyok falujában (1964). A széles nézőközönség a Karl May-filmekből ismerte meg. Fred Engel farmerfiút játszotta Az Ezüst-tó kincsében (1962), és még abban az évben megkapta a legjobb kezdő színésznek járó Bambi-díjat.[8] Személyének varázsát növelte, hogy kalandfilmjeiben saját kaszkadőr-jeleneteit ő maga játszotta el, még a Sie nannten ihn Gringo („A férfi, akit Gringónak neveztek”) című westernben is, ahol ő volt a főszereplő, Carson seriff. Az 1970-es évektől kezdve színházi szerepekben és tévésorozatokban bizonyította sokszínű tehetségét. 1981-ben megteremtette Horst Schimanski rendőr-főfelügyelő karakterét a Tetthely című sorozatban, akit három évtizeden alakított, valósággal összenőtt a szereppel. Megjelent a ZDF televízió A felügyelő, a Derrick és az Az „Öreg” krimisorozatok számos epizódjában, sőt az NDK gyártmányú A rendőrség száma 110 krimisorozatban is (1971). Az 1990-es évek végétől a Schimanski visszatér sorozatban jött vissza. 1972-ben a kölni Schauspielhaus színházhoz szerződött, itt Luther Mártont alakította Dieter Forte Martin Luther und Thomas Münzer drámájában. A mozivászonra csak 1977-ben tért vissza, Theodor Kotulla rendező Aus einem deutschen Leben című filmdrámájának főszereplőjeként. Fritz Lang figuráját Rudolf Hössnek, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának személyéről mintázták. 1978-ban színpadon játszotta Tennessee Williams Tetovált rózsa c. darabjában játszott Sonja Ziemann mellett. 1981-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Büchner Danton halála c. drámájában a címszereplőt, Georges Dantont alakította. 1986–1987-ban társrendezőként színre vitte Gogol A Revizor című színművét. 1989-ban a DEFA filmgyár adott neki szerepet A betörés (Der Bruch) című filmben, Rolf Hoppe és Otto Sander társaságában. 1990-ben Csehov Platonov-jában szerepelt egy utolsó színházi turnén. Az 1990-es években fajsúlyos karakterszerepeket kapott több filmdrámában, 1995-ben félelmetes és kiismerhetetlen férfiakat alakított a H, a hannoveri gyilkos és az Az álommanó horrorfilmekben, de sikert aratott szélhámos fickóként is, az 1992-es Istók! című filmvígjátékban, mely a hamisított Hitler-naplók történetét dolgozta fel. A „H” főszerepéért megkapta a Velencei Filmfesztivál Coppa Volpi-díját és a Német Filmdíjat. 1999-ben a Mengele - Az igazság nyomában című történelmi drámában, igen erősen öregnek maszkírozva alakította Josef Mengele náci orvost, tömeggyilkost, háborús bűnöst. Egyik utolsó alakításában, 2013-ban saját édesapját, Heinrich George-ot formálta meg a George című tévédrámában, amely a diktatúrában működő művészek erkölcsi felelősségét vizsgálta. Több szakmai kitüntetést kapott, megkapta a Német Filmdíj Arany Filmszalag díját, a Grimme-díjat, az Arany Kamera-díjat, később életművéért a Német Színművészek Díját (Deutscher Schauspielerpreis). 2014-ben kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjével (Bundesverdienstkreuz). Magánélete 1966–1976 között Loni von Friedl színésznővel élt házasságban, akivel 1962-ben, a Bambi-díjkiosztón ismerkedett meg.[8] 1967-ben egy leányuk született, Tanja George, aki az 1990-es években rövidfilmeket rendezett.[9] 1998 után Marika Ullrich hamburgi újságírónővel élt, akit 2014-ben feleségül is vett.[10] Berlin Zehlendorf negyedében lakott, de Hamburg St. Georg negyedében is fenntartott egy lakást, odavalósi felesége kedvéért. Nyaralóháza volt Szardínia szigetén.[11] 2016. június 19-én hunyt el Hamburgban, 77 éves korában.[12] Szűk családi körben temették el Berlinben, a zehlendorfi temetőben, édesapja nyughelye mellett.[13][14] Társadalmi tevékenysége1986-tól haláláig tagja és támogatója volt a müncheni TSV 1860 sportegyesületnek.[15] 2010 után aktívan támogatta a Rákbetegeket Segítő Német Ligát (Deutsche Krebshilfe), és más, rák ellen küzdő szervezeteket.[16] Segítette a német Fehér Gyűrű (Weisser Ring) közhasznú szervezet kampányait, melyek az erőszakos bűncselekmények megelőzéséére és az áldozatok segítésére irányultak. Főbb filmszerepei
Elismerései
Jegyzetek
Irodalom
További információ A Wikimédia Commons tartalmaz Götz George témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
