Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett. „A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.) Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!
„Erdélyi szász katonatiszti családból származott. Dédapja brigadéros volt Czernovitzban. Nagyapja, Neugeboren Gusztáv csendőrezredes, a honvédelmi minisztérium csendőrségi osztályának helyettes vezetője volt és az 1848-as szabadságharcban még osztrák oldalon harcolt.”[1]
Életpályája rendkívül szélsőséges volt: 1920-ban belépett a Magyar Királyi Honvédségbe, és vezérkari századosi rangot szerzett. A Magyar 2. hadsereg III. hadtestének törzskarához tartozott. Itt kapta első jelentősebb kitüntetését, a Signum Laudist. Miután Stomm Marcel feloszlatta a hadtestet ő is a törzskarral menekült és esett fogságba. (Életrajzának ezen részét az 1990 előtt írt lexikonok másként jegyzik: „megmaradt zászlóalj-társaival együtt átállt a szovjet csapatokhoz”[2]) Fogságba esésekor megakadályozta, hogy Stomm Marcel öngyilkosságot kövessen el.[3] A fogságának ideje alatt kísérlet történt a Magyar Hadifoglyok Nemzeti Bizottságának felállítására , amelyet több emigráns kommunista is támogatott.[4] Stomm altábornagy csak a Horthy kormányzó iránti lojalitás fenntartásával vállalta volna a szervezést, de feltételeit a szovjetek elutasították, így az ő hadosztályának állománya nem állt be szovjetek által szervezett alakulatba. Görgényi százados, 8-10 tiszttársa és 30-40 főnyi legénység viszont[5] belépett a kommunista vezetésű magyar alakulatba.[6][7]
A háború végén Görgényi a szovjetek oldalán harcoló magyar 6. hadosztály egyik műszaki zászlóalját vezette egészen Ausztriáig, majd a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya lett.
Az 1956-os eseményekben játszott szerepe a mai napig nem tisztázott. Neve szerepel Kéri Edit (a Zrínyi Történelmi Egyesület elnöke) által rekonstruált listán,[8] mint azon partizánok egyike, akik Földes László vezetésével tüzet nyitottak a gyülekező tömegre. Ugyanakkor az ELTE BTK nemzetőrségének parancsnoka lett. A második intervenciónál az alárendelt alakulatokat és más felkelő csapatokat fegyverletételre utasította.[9] Bár a nemzetőrség többi parancsnoka az események után több éves börtönbüntetést kapott, őt új állomáshelyre vezényelték.[10] Innen ment nyugdíjba.
A marosvásárhelyi gimnáziumban tanult.
(1915). Az I. világháború kitörése után édesanyjával Ceglédre költözött, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alkalmazottja lett.
1920 nyarán Bécsen át Budapestre utazott, belépett a nemzeti hadseregbe. Egyéves utász-átképzés vesz részt.
1928-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen
1928-30-ban tényleges tiszti tanfolyamot végez.
1930-ban Szegeden a 3. utászzászlóalj hadnagya, majd főhadnagya
1934-től a Honvédelmi Minisztériumban főelőadó
1937 őszétől Szombathelyen a III. hadtestparancsnokság századosa
1942 karácsonyán a doni fronton kapja meg a kormányzó kitüntetését, a Signum Laudist
1943. február 2-án fogságba esett. Majd a krasznogorszki hadifogolytáborban[11] antifasiszta iskolát végzett
1943. dec. 23. csatlakozott azon tisztekhez, melyek kiáltványt adtak ki, melyben közölték a Rákóczi Magyar Légió megalakulását
1944. márc.-júl. Krasznogorszkban antifasiszta iskolát végzett, frontagitátorként tevékenykedett
1944-től 1945 februárjáig a 2. Belorusz Front propagandistája volt.
1945. február 26-tól a demokratikus hadsereg műszaki zászlóalj parancsnokaként vett részt a németek elleni harcokban, a háborút Ausztriában fejezte be
1945. febr.-ban frontkatonaként tért haza; Debrecenbe vezényelték, ahol a németek ellen szervezett 1. és 6. hadosztály felállításában segédkezett; mint zászlóaljparancsnok részt vett Ausztria felszabadításában (1990 előtti lexikonok)
1946–52-ben a Honvédelmi Min.-ban oszt. vez.
1947-ben a Jány-perben Illés Bélával és másokkal együtt hamis tanúvallomást tettek[12]
1948-tól vezérőrnagy
1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront országos listáján pótképviselővé választották, behívására 1949. augusztus 10-én került sor
1956-ban a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség kormánybiztosa volt
1956. október 30. A BM Bp-i Főosztálya Deák téri épületében megalakul az ELTE BTK nemzetőrsége; 200-250 bölcsészhallgatót felfegyvereznek, mely alakulatnak a parancsnoka lesz. Látszólag a forradalomhoz csatlakozik (hűséget fogad Nagy Imrének)
1956. november 4. azonnal szabotálni kezd és átáll a szovjet agresszorokhoz (hűséget fogad Kádárnak). Parancsot adott a budai főparancsnokságnak (Szabó János), hogy tegyék le a fegyvert[9]
nem sokkal a november 4-i intervenciót követően a karhatalmat szervezte és a Partizánszövetség felfegyverzését sürgette[10]
1957–1963. évi nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg Központi Műszaki Anyagraktárának parancsnoka volt
1968-ban jelent meg könyve Signum Laudis — Egy katona emlékiratai címmel
1971-től a Fegyveres Erők és Testületek Budapesti Nyugdíjas Klubjának elnöki tisztségét látta el
Művei
Signum laudis. Egy katona emlékiratai (visszaemlékezések, Bp., 1968)
↑1943. február derekától – rövid osztrogozszski fogvatartást követően – itt őrizték Stomm Marcel altábornagyot, a doni III. magyar hadtest február 3-án fogságba esett parancsnokát, Csató Ernő vezérkari őrnagyot, hadműveleti osztályvezetőt, Görgényi Dániel utász századost, a hadtest műszaki előadóját, Endrei főhadnagyot és dr. Deseő László vezérőrnagyot, tüzérparancsnokot. Júniusban a Moszkva közelében fekvő krasznogorszki 27. sz. fogolytáborba szállították át őket.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
