hu G%C3%A1bor Marianne

	Gábor Marianne
	Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Született	1917. április 26.; Budapest
Elhunyt	2014. július 23. (97 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Rónai Mihály András
Szülei	Raiss Izabella Lucia; Gábor Ignác
Foglalkozása	festőművész
Iskolái	Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1935–1941)
Kitüntetései	Nemes Marcell-díj (1939); Magyarország Érdemes Művésze díj (1978); Budapestért díj (1994); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2003);
	Festői pályafutása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gábor Marianne témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Gábor Marianne (Budapest, 1917. április 26. – Budapest, 2014. július 23.^[4]) magyar festőművész, grafikus.

Életpályája

Zsidó értelmiségi családban született, anyja Raiss Izabella Lucia, apja Gábor Ignác irodalomtörténész, műfordító volt. Szőnyi István festőiskolájában, majd 1935–1941 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Réti István tanítványaként elvégezte a művészképzőt, majd a továbbképzőt is. 1938-ban állított ki először, attól kezdve tíz évig kiállító művész volt. Még főiskolai hallgatóként, 1939-ben szerepelt a kassai Nemzeti Kiállításon és az Ernst Múzeum tavaszi kiállításán, Nemes Marcell-díjat kapott. 1941–1943 között a zebegényi művésztelep tagja volt. 1942-ben tartották meg első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban. Második önálló kiállítását 1944 januárjában Rózsa Miklós rendezte a Tamás Galériában. Tanulmányutakat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban.

A háború utáni első önálló kiállítását 1947-ben rendezhette a Művész Galériában. Később festészetét sok más művészével együtt polgárinak minősítették, amelyet nem fogadott el a kor hivatalos kultúrpolitikája. Legközelebb csak 1957-ben állított ki, és elfoglalhatta helyét a kiállító művészek sorában. 1977-ben nagy életmű-kiállításon mutatta be munkásságát a Nemzeti Galériában. Az 1990-es évek közepén holokauszt- és zsidó témájú képeit állította ki önálló kiállításain.

Művei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

Magánélete

1938-ban ismerkedett meg későbbi férjével, Rónai Mihály András költővel (1913–1992). A szintén zsidó családból származó Rónait 1940-től többször hívták be munkaszolgálatra. A német megszállás utáni hetekben a munkaszolgálatból néhány napra Budapestre szökött, és 1944. április 27-én összeházasodtak. 1944-ben a főváros ostromát hamis papírokkal, illegális szállásokon együtt bujkálva élték túl.^[5] Szüleik a holokauszt áldozatai lettek.

Egyéni kiállításai

1942 Nemzeti Szalon
1944 Tamás Galéria
1945, 1947 Művész Galéria
1948 Fészek
1957, 1963, 1966, 1970, 1973 Csók Galéria
1958 Kulturális Kapcsolatok Intézete
1959 Pesterzsébeti Múzeum
1964 Palermo, Róma
1966 Velence, Róma
1969-1971 Róma
1970 Szeged
1972 Velence
1974-1975 Párizs
1976 Firenze
1977-1978 Nemzeti Galéria
1980 Berlin
1981 Rostock
1985, 1996 Vigadó Galéria
1986 Móra Ferenc Művelődési Központ
1987 Néprajzi Múzeum (Budapest)
1988 Szolnoki Galéria
1990 Hevesi Művelődési Központ
1992 Szatmári Múzeum
1993 Nyugati Irodalmi Emlékmúzeum
1995 Kossuth Klub
1997 Magyar Irószövetség Klubja
2003 Szatmári Múzeum
2012 Jászi Galéria
2017 Eötvös, Közösségi és Kulturális Színtér
2018 Széphárom Közösségi Tér
2020 Újpest Galéria
2022 Mátészalkai Múzeum

Csoportos Kiállításai

Haas Galéria 2011

Díjai, elismerései

Nemes Marcell-díj (1939)
a Szinyei Társaság elismerése (1940)
Hatvany-díj (1941)
a Szinyei Társaság Kitüntető Elismerése (1942)
Újjáépítési díj (1945)
a Magyar-Szovjet Baráti Társaság 1. díja (1955) (Balatoni-tájkép)
Firenzei Leonardo-érem (1976)
Érdemes művész (1978)
az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme (1979)
a Confederazione Internazionale dell'Ordine degli Artisti érdemrendjének birtokosa (1984)
az Accademia Bedriacense "Maestro Accademico" díja (1984)
az Accademia Italia Fiaccola d'Oro (Aranyfáklya) díja (1986)
Budapestért díj (1994)
Pro Urbe Mátészalka (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2003)
Terézváros Díszpolgára (posztumusz) (2019)^[6]

Jegyzetek

↑ Gabor, Marianne, 2017. október 9., Marianne Gabor
↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
↑ Elhunyt Gábor Marianne festőművész Archiválva 2014. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. MTI/Blikk.hu. 2014. július 25.
↑ Rónai Mihály András kéziratban lévő önéletrajza alapján közli S. Nagy Katalin, i. m. 285. o.
↑ Színes programok és ünnepségek a Terézvárosi Búcsún. 2019. okt. 13.

Források

MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 283–285. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1

További információk

Artportal.hu
Museum.hu
S. Nagy Katalin. Gábor Marianne. Budapest: Glória Kiadó (2003)

Művészetportál
Zsidóságportál

[851b016c4ffa98376f172d79e409330a6a88f40d-1] Gabor, Marianne, 2017. október 9., Marianne Gabor

[26ca00ceee1a438936f9b1b7aedf710e67df2920-2] Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[0d8987c471f40107602ddc5e7e55e861337922ee-3] PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)

[4] Elhunyt Gábor Marianne festőművész Archiválva 2014. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. MTI/Blikk.hu. 2014. július 25.

[5] Rónai Mihály András kéziratban lévő önéletrajza alapján közli S. Nagy Katalin, i. m. 285. o.

[6] Színes programok és ünnepségek a Terézvárosi Búcsún. 2019. okt. 13.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Gábor Marianne