Gábor Aurél

Gábor Aurél
Született	1923. augusztus 10.[1] Sopron
Elhunyt	1976. március 8. (52 évesen) Ács
Állampolgársága	magyar
Szülei	Gálfi Mária Gábor János
Foglalkozása	orvos
Iskolái	Debreceni Orvostudományi Egyetem (–1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (35-1-239/240)[2][3]
Sablon Wikidata Segítség

Gábor Aurél (Sopron, 1923. augusztus 10. – Ács, 1976. március 8.) magyar belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1966), a magyar mentésügy történetének egyik meghatározó alakja.

Gábor Artemisz (1936–2022) opera-énekesnő testvére.[4]

Életpályája

Gábor János és Gálfi Mária fia. 1948-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi oklevelet, szakképesítését pedig 1948–51-ben a budapesti Koltói Anna Kórház belgyógyászati osztályán (később III. sz. Belgyógyászati Klinika) kapta meg. 1951–55-ben Dunaújváros kórházában és rendelőintézetében dolgozott, 1954-től mentőorvosként is. A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos modelljét. 1955 és 1976 között Budapesten az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott: 1956–1968 között a Mentőkórház belosztályán és a rohamkocsin, 1968-tól 1976-ig tudományos főmunkatársként az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságán. Számos külföldi tanulmányúton vett részt. 1976-ban egy pozsonyi kongresszusról való visszatérés közben autóbaleset áldozata lett.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Munkássága

Az ő nevéhez fűződik a sürgősségi betegellátás hazai tudományos megalapozása, az oxiológia fogalmának megalkotása és annak sürgősségi orvostanként való értelmezése. Ő volt az első, aki Magyarországon foglalkozott az időmenedzsmenttel és a progresszív betegellátással. Továbbképzéseken, majd az egyetemeken is oktatta ezeket a fogalmakat. Részt vett annak képzési és továbbképzési rendszernek a kidolgozásában, amely azt célozta meg, hogy az akkoriban is jellemző orvoshiány enyhítésére, a mentőszolgálatnál dolgozó középkáderekből (mentőápolókból) orvossegédeket (a mai mentőtisztek elődjét) képezzenek.

Művei

• Hypnotherapiával sikeresen kezelt asthma bronchiale (Orvosok Lapja, 1949)
• Friss szívizominfarktusos betegen deconnexióban végzett amputatio (Orvosi Hetilap, 1957. 51–52.)
• Sürgősségi belgyógyászat (Orvosi elsősegélynyújtás. Budapest, 1962)
• Adatok a myocardiuminfarctus korai diagnosisának és terápiájának néhány kérdéséhez. Sürgősségi szemlélet. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1965)
• Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása. Bencze Bélával. (A gyakorló orvos könyvtára. Budapest, 1970, 2. javított kiadás, 1973, 3. átdolgozott kiadás: 1975, 4. átdolgozott kiadás: 1978)
• Korszerű elsősegélynyújtás. Egészségügyi szakközépiskolai és szakiskolai tankönyv. (Budapest, 1972, 2. kiadás: 1975, 3. kiadás: 1981)
• Ifjú egészségőr. Kézikönyv az ifjúsági vöröskeresztes tanfolyamokhoz és az úttörő egészségőr-szakpróbához. Székely Lajossal. Ill. Cakó Ferenc és Pásztor Péter. (Budapest, 1975)
• Belgyógyászat. 1–2. A mentőtisztképző szak hallgatói számára. Főiskolai jegyzet (Budapest, 1975–1976, új kiadás: 1988)

Díjai, elismerései

• Falck-aranyérem (Dán mentésügyi szervezet, 1975)

Jegyzetek

1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04872.htm, Gábor Aurél, 2017. október 9.
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
4. Gábor Aurél. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2023. január 3.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Névpont. Szerk. Kozák Péter.

További információk

• Frey Rudolf: Gábor Aurél. (Der Anaesthesist, 1976).