Frey Ernő
Frey Ernő (Vágszerdahely, 1873. január 10. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.)[1] ideggyógyász, egyetemi magántanár, kórházi főorvos. ÉletpályájaFrey Ignác (1832–1921) és Pollák Sarolta (1837–1913) fiaként született szegény sorsú zsidó családban. Orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte (1892–1897). 1896 augusztusában a II. Kórbonctani és Kórszövettani Intézet mellé egy évre díjazatlan gyakornokká választották.[2] A következő év szeptemberében újabb egy évre kapott kinevezést.[3] Ezt követően Bécsben, Párizsban és Münchenben képezte tovább magát. Hazatérését követően a Budapesti Tudományegyetem Agyszövettani Intézetében dolgozott. 1911-ben kinevezték a székesfővárosi Erzsébet-szegényházi Kórház ideg- és elmeosztályának rendelőfőorvosává, majd 1914-ben az I. osztályának főorvosává. 1936 októberében a kórház igazgató-főorvosává választották.[4] Kevéssel halála előtt nyugdíjazták, mert elérte a korhatárt, de magánbetegeivel élete utolsó napjaiig foglalkozott.[5] Az első világháború idején a budapesti 16. sz. helyőrségi kórházban szolgált, ahol az ideg- és elmeosztály vezetője volt. Az 1915–1916. tanévben Az agybántalmak kórtana és kórboncolástana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. A MÁV Kórház orvosi tanácsadója, az Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának előbb titkára és utána alelnöke is volt. A Park Szanatóriumban hunyt el vakbéloperáció után jelentkező szívgyengeség következtében. Felesége Bruckner Margit (1890–?), Bruckner Márk Fülöp és Bruckner Éva lánya, akit 1920. július 4-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[6] Két gyermekük született. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia