Fonó Renée
Fonó Renée, született Obersohn Renée (Vukovár, 1908. december 19. – Budapest, 1975. október 18.)[5] orvos, gyermekgyógyász, radiológus, az orvostudományok doktora (1972). ÉleteObersohn Sámuel (1875–1933) kereskedő és Gottlieb Róza lányaként született zsidó családban.[6] Apai nagyapja Gottlieb Albert vukovári községi orvos volt. Tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte, ahol 1938-ban szerezte meg orvosi oklevelét. 1938–1940-ben az Állami Gyermekmenhelyen, 1940-től a Szent László Kórházban, majd a Madarász utcai Kórházban dolgozott. 1942-ben gyermekgyógyászati szakképesítést szerzett. 1945-ben került Petényi Géza professzorhoz a Fehérkereszt Kórházba, a későbbi II. számú Gyermekklinikára mint egyetemi tanársegéd, majd 1952-től 1974-ig egyetemi docens. Tudományos munkásságával 1956-ban elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet, majd hat évvel később megkapta az orvostudományok doktora címet is. 1966-ban megszerezte a röntgenszakorvosi képesítést. Tagja volt számos hazai és külföldi társaságnak. 1974-től a Gyermekklinika szaktanácsadója volt, s ugyanebben az évben az Európai Gyermekkardiológiai Társaság elnökségi tagjai közé választották. Közel száz tudományos közleménye, több könyve, illetve jegyzete jelent meg. Kutatási területe a hospitalizáció, az agyhártyagyulladás, a csontfejlődési rendellenességek, a veleszületett szívhibák és ezek műtéti megoldásai voltak. Az elsők között végzett hazánkban extrakorporális keringéssel szívműtéteket gyermekeken. Férje Fonó (Fischer) László (1892–1975)[7] részvénytársasági elnök volt, akihez 1924. július 7-én Vukováron ment nőül.[8] Három nap különbséggel hunytak el. A Farkasréti temetőben nyugszik. Főbb művei
Emlékezete
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia