Fleischmann László
Fleischmann László (Tahitótfalu, 1878. március 4. – Budapest, 1962. július 4.)[2] orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952). ÉleteFleischmann József (1827–1906)[3] magánzó és Büchler Borbála fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1902-ben szerezte meg orvosi oklevelét. 1902–1905-ben a budapesti I. számú kórbonctani intézetben dolgozott, majd egyetemi ösztöndíjjal Bécsbe ment és ott a magyar származású Politzer Ádám professzor klinikáján dolgozott. Miután hazatért, a Bőke Gyula vezetése alatt álló Fülgyógyászati Klinika első tanársegéde lett. 1910-ig maradt az intézményben. Ezt követően az Újpesti Gyermekkórház fül-orr-gégészeti osztályának főorvosaként dolgozott 1915-ig. Az első világháborúban a mozgósítástól kezdve a leszereléséig részben Budapesten, részben a harctéren Bukovinában és Galíciában ezredorvosi minőségben teljesített szolgálatot. 1919 novemberétől a Budapesti Szeretetkórházban, majd 1930-tól a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai Kórházának fül-orr-gége osztályán működött főorvosként. 1946-ban magántanári képesítéssel, 1947-ben címzetes rendkívüli tanári címmel tüntették ki. 1947. szeptember 1-től 1961. január 1-jén történt nyugdíjazásáig a Péterfy Sándor Utcai Kórház főorvosa volt. Fő kutatási területei az otoneurológia, a fülsebészet. Az otosclerosis műtéti megoldásaival foglalkozott, és Magyarországon elsőként végzett ilyen műtétet. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Budapesti Izraelita Hitközségnek díszelnökévé választották. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (5B-7-2).[4] CsaládjaFelesége Bretschneider Lenke (1888–1981) volt, akivel 1908. május 28-án Budapesten kötött házasságot.[5] Gyermeke
Főbb művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia