|
Flamenco
A flamenco gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat. Mivel a flamenco tükre a spanyol cigányok életének, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a „flamenco esszenciát”, a flamenco szabályait, törvényeit. A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját.  A gyökerekA flamenco dalok jellemző hangsora egy fríg-jellegű (a zongora fehér billentyűin e alapú) hangsor, aminek egyik gyakori változatában a második-harmadik és hetedik-nyolcadik fok között bővített szekund van (e f gis a li c dis e). Ez az arabok által hidzsaz-nak nevezett hangsor Indiától Perzsián és Törökországon át a Balkánig, sőt Magyarországig nagy területen és nagy gyakorisággal fordul elő, s nyilvánvaló, hogy elsősorban a mórok — nem a cigányok — útján jutott el az Ibériai-félszigetig.[1] A flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen felül még számtalan hatás kimutatható:
A flamenco a cigányok és a spanyolok életében Bár a flamenco kialakulásában több nép és kultúra zenei hagyománya közrejátszott, művelői azonban csak két népből, az andalúzok (spanyolok) és a cigányok közül kerülnek ki. Az andalúzok a cigányokat gitanónak hívják, a cigányok saját magukat calónak, az andalúzokat pedig payónak, vagyis „nem cigány”-nak nevezik. A flamenco mindkét nép életét szervesen áthatja, azonban mind funkciójában, mind műfajaiban különbözik a payók és a gitanók flamencója. A két közösség tekintetében folyamatos a rivalizálás, mindketten maguknak követelik az elsőbbséget a flamenco származását és hiteles tolmácsolását illetően.
A dalA flamenco dalok egyszerű, kevés szótagú sorból álló strófákra épült szerkezete önmagában nem árul el különösebb eredetiséget. A strófák egymáshoz nem is kell, hogy kapcsolódjanak, az élő flamenco dalok egyik sajátossága, hogy egy-egy versszak akár eltérő műfajú (lásd lentebb) dalban is felbukkanhat. Az énekesek improvizált előadáskor, közösségben énekléskor gyakran ötletszerűen veszik elő az általuk ismert, kedvelt strófákat, amelyek így egy egyedi, egyszeri dallá állnak össze. Ami a flamenco dalok megszólalásában eredeti, az az improvizáltan drámai jellegű előadás. A flamenco-énekes régen hangszerkíséret nélkül énekelt, ma gitárral kíséri önmagát és énekéhez virtuóz előjátékot, közjátékokat, utójátékot játszik. Táncos szereplő is (leginkább táncosnő) csatlakozhat hozzá. A többnyire nem vidám szövegű, hosszan kitartott és díszített aj szótaggal indított dalban dallamos és recitatív részek, szabad és kötött ritmusú szakaszok váltakoznak; gyakori bennük a tempóváltás. Az előadás minősége erősen függ az énekes temperamentumától, pillanatnyi hangulatától, a hallgatóival való kontaktus erősségétől. [1] Cante: az énekBár a flamenco az improvizált ének-tánc-zene hármas egységére épül, legfontosabb eleme, mondhatni a „flamenco szíve” az ének. A flamenco ének két csoportba sorolható, egyik a kötetlen ritmikájú libre, másik a szigorúan kötött ritmusú compas, mely a ritmusszerkezet alapján további alcsoportokra osztható. A szerkezeti kötöttségek mellett az előadás mindig improvizatív, és érzelemgazdag: ahogy mondják, flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni. Baile: a tánc Ellentétben a cante különböző fajtáival, a tánccal kapcsolatban viszonylag kevés kutatást végeztek. Mivel a flamenco tánc és ének korán összefonódott, ugyanazok a hatások érték mindkét ágat és ugyanazok a stílusjegyek jellemzik mind az éneket, mind a táncot, természetesen a saját műfaji kereteiknek megfelelően. A tánc nem koreografált, hanem egy meghatározott motívumkészletből improvizál a táncos, az adott pillanat hangulatának megfelelően. A tánc ritmikája azonban olyannyira kötött, hogy a táncos mozgása (taps, lábdobogás) gyakorlatilag saját magának a ritmuskísérete. Kutatások kimutatták a flamenco tánc kapcsolatát a négy nagyobb indiai kultikus tánccal (katak, kathákali, manipuri, bharata natyam). Toque: a zene A hangszeres kíséret eleinte csak tapsot, vagy egyszerű ütőhangszereket (botok összeütése, zaj keltése kocsmaasztalon, cajón) jelentett. A gitár, bár már a XV. századtól vannak használatára adatok, csak viszonylag későn, a XIX. század közepétől lett általánosan elterjedt hangszer. A gitárjáték is átvette az éneklés ritmikai és dallambéli sajátosságait. A színpadi flamencónak azóta megjelent a csak hangszeres formája is, ami eredeti közegében elképzelhetetlen lett volna. A gitárnak kialakult a flamencogitár változata, ez fenyőből és ciprusfából készül, valamivel kisebb és világosabb színű a klasszikus gitárnál. Nevezetes helyek és alkalmak A flamenco őshazája Andalúzia, és jelenleg is három, Sevillához közel eső kisváros tekinthető a központjának. Ezekben számos flamenco iskola és flamenco kávézó működik, de sok helyen spontán flamenco-alkalmaknak is szemtanúja lehet az érdeklődő. Ezen felül mindhárom városnak megvan a hagyományos ünnepe, ahol a flamenco is szerepet kap.
Flamenco stílusok (palo-k) A hazai flamenco életben a flamenco egyes változatait (amik eltérhetnek tempóban, ritmusszerkezetben, alkalmazott szöveganyagban és a jellegzetes dallamaikban) gyakran stílusnak is nevezik. Eredeti spanyol nevén ez a palo [ˈpalo]. Alboreá | Alegrías | Bambera | Bulerías | Cabales | Campanilleros | Cantiña | Caña | Caracoles | Carcelera | Cartagenera | Colombiana | Corrido gitano | Debla | Fandango | Fandanguillo | Farruca | Galeras | Garrotín | Granaína | Guajira | Jabera | Jota Flamenca | Liviana | Malagueña | Mariana | Martinete | Media | Media Granaína | Milonga (género musical) | Minera | Mirabrás | Nana | Petenera | Polo | Romance | Romera | Rondeña | Rumba | Saeta | Seguiriya o Siguiriya | Serrana | Sevillana | Soleá | Tango | Tanguillo | Taranta o Taranto | Tientos | Toná | Trillera | Verdiales | Vidalita | Zambra | Zapateado | Zorongo Spanyol flamenco táncosok
Flamenco zenészek és táncosokSOS GUILLABAR SINA OROBAR PENO RETEJOS QUELARAND SOS QUELARAR SINA GUIRRAR ÉNEKELVE MONDOM EL A BÁNATOM MERT AZ ÉNEK SÍRÁS TÁNCOLVA MONDOM EL ÖRÖMÖM MERT A TÁNC NEVETÉS coplas flamenca – káló nyelven
Magyar flamenco táncosok
A flamenco és a spanyol népzeneBár Spanyolország népzenéjét sokan a flamencóval azonosítják, érdemes tisztázni, hogy a flamenco csak egyetlen műfaj a számos, és régióként igen eltérő és változatos spanyol népzenei műfajok közül. A flamenco inkább „etnozene”, mint népzene, vagyis nem kifejezetten a spanyolokhoz, hanem az andalúz cigányokhoz köthető. Az északi területek – Kasztília és Aragónia – népzenéje sokkal inkább az olasz vagy a görög népzenéhez hasonlít. Cigány tematikájú összefoglaló szócikkekTovábbi információk A Wikimédia Commons tartalmaz Flamenco témájú médiaállományokat.
JegyzetekForrások
|
||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
