Ferenczi Géza
Ferenczi Géza (Kolozsvár, 1924. június 22. – Székelyudvarhely, 2007. február 14.) magyar régész. Ferenczi Sándor fia, Ferenczi István öccse. ÉletútjaA kolozsvári református kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen nyert történelem szakos képesítést 1954-ben. Az egyetem elvégzése után csaknem húsz évig a Székelyudvarhelyi Múzeum igazgatója, majd 1976-tól a csíkszeredai Megyei Múzeum mellett működő műkincsvédelmi hivatal muzeológusa, 1987-es nyugdíjazása előtt három évig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban dolgozott. A régészeti segédtudományok területén a művelődéstörténetben apja nyomdokait követte, a művészettörténetben Balogh Jolán és Entz Géza tanítványa volt, nyelvtudományi kérdésekben Szabó T. Attilával, később Kósa Ferenccel konzultált. A tudományos munkát nyugdíjas korában is folytatta, részt vett a tudományos közéletben, tudományos közleményeit a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveiben adták közre.[1] A Székelyföld múltja foglalkoztatta, a dák-római és középkori régészet s a néprajz köréből román, magyar, német szakfolyóiratokban jelentek meg többnyire bátyjával együtt jegyzett tudományos dolgozatai. Az Árpád-kori gyepűrendszer feltárásának anyagát a Korunk (1971-72), apja munkáját kiegészítő értekezéseit Énlaka, Székelyderzs rovásírásos feliratának megfejtéséről a Keresztény Magvető (1971-72) közölte. Bátyjával közösen tekintették át a székely rovásírásos emlékeket a Művelődéstörténeti Tanulmányok c. gyűjteményes kötetben (1979). Kötetei
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia