Fekete amur

Fekete amur
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Squaliobarbinae Nem: Mylopharyngodon W. K. H. Peters, 1881 Faj: M. piceus
Tudományos név
Mylopharyngodon piceus (J. Richardson, 1846)
Szinonimák
Szinonimák Barbus tonkinensis Sauvage, 1884 Leucisculus fuscus Oshima, 1920 Leuciscus aethiops Basilewsky, 1855 Leuciscus dubius Bleeker, 1864 Leuciscus piceus Richardson, 1846 Myloleuciscus aethiops (Basilewsky, 1855) Myloleuciscus atripinnis Garman, 1912 Myloleucus aethiops (Basilewsky, 1855) Mylopharyngodon aethiops (Basilewsky, 1855) Mylopharyngodon pisceus (Richardson, 1846)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete amur témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete amur témájú médiaállományokat és Fekete amur témájú kategóriát.

A fekete amur (Mylopharyngodon piceus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

A fekete amur lassú folyású, mély, iszapos vagy homokos medrű folyókban és tavakban él, Kína és Tajvan területén, ritkábban az Amur vidékén. A déli Volga-környékre, és a Fekete-tenger északi felének folyóiba (Dnyeszter, Dnyeper) betelepítették. Ily módon, más halakkal, került a Duna völgyébe (Magyarország, Románia).

Több helyre is, ahová betelepítették, károsnak bizonyult. Emellett ipari mértékű a halászata. Tenyésztik is.

Megjelenése

A hal teste erősen nyújtott, a fejes domolykóra emlékeztető, orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. Szája gyengén alsó állású, bajuszszálak nélkül. Szemei kicsinyek. Hasoldala lekerekített. Pikkelyei nagyok, 39-42 a teljes oldalvonal mentén. Hátúszója 9, farok alatti úszója 10 sugarú; minden úszósugara puha, hajlékony, nem csontosodott el. Garatfogai egy-két sorosak, 4-5 vagy 1,4-4,1, erős őrlőfogakká fejlődtek. Háta sötét, csaknem fekete; oldalai csak kevéssel világosabbak; hasa piszkosfehér, gyenge ezüstös csillogással. Valamennyi úszója sötétszürke. Az átlagos testhossza 12,2-91,5 centiméter között van, azonban elérheti 180 centiméteres hosszt és a 35 kilogrammos testtömeget is.

Életmódja

A fekete amurt, mint „fekete növényevő halat” Európába is betelepítették. Ennek ellenére a hal csigákkal táplálkozik (különösen a Viviparus nembeli fiallócsiga-fajokkal), házukat erős garatfogaival őrli meg. Akár 30 méteres mélységekben is megtalálható. Legfeljebb 13 évig élhet.

Szaporodása

Az ívni készülő felnőtt hal, tavasszal és kora nyáron a sebes folyású szakaszokba úszik, és ott rakja le ikráit; melyek aztán szabadon sodrodnak.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 7.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Mylopharyngodon piceus (Richardson, 1846) FishBase
• Nico, L.G., J.D. Williams and H.L. Jelks, 2005. Black carp: biological synopsis and risk assessment of an introduced fish. American Fisheries Society, Bethesda, Maryland, USA. 337 p.
• Mylopharyngodon FishBase