|
Fasírt
   A fasírt, vagy fasírozott, vagy vagdalt az egyik leggyakrabban[forrás?] fogyasztott magyar húsétel. Fűszerekkel ízesített, tojással és/vagy vízben áztatott zsemlével egybegyúrt, általában vagdalt sertéshúsból, illetve darált sertéshúsból készített, kisebb-nagyobb húspogácsa. Magyarországon olajban vagy zsírban sütik, de a világ más tájain roston vagy grillezve is készül.[1] Többnyire apróra vágott vagy ledarált, sertés-, marha- vagy pulykahúsból készült ételféleség.[2] Az egyik legnépszerűbb feltét főzelékekhez.[forrás?] TörténetMár az ókorban ismert volt a fűszeres vagdalthúsból készült étel. Marcus Apicius Gavius római mesterszakács és szakácskönyv-író kagylófasírtja a következő recept szerint készült: „A főtt kagylók izomszálait távolítsd el, vágd nagyon apró darabokra, majd dolgozd össze főtt tönkölydarával, tojással, borssal és garummal. Közepükön fenyőmaggal és borssal gyúrj belőle kisebb gombócokat.”[3] Marcus Gavius Apicius 1. századból fennmaradt szakácskönyve szerint a rómaiak is készítettek húsgombóc tintahalból, polipból, garnéla rákból, velőből, kagylóból és természetesen húsfélékből is, csirkéből, pávából, sertésből és nyúlból is, fasírt féle ételt. Apicius szerint a legfinomabb fasírt pávából készült. Az elkészítés nagyon hasonlított a mi mai magyar fasírtunkra. Az apróra vagdalt fasírtnak való alapanyagokat összegyúrták tojással és vörösborba áztatott kenyérrel. Apicius De re coquinaria című szakácskönyvében sokféle vagdalt recept található. A mi fasírtunkra hasonlító étel is. A darált húst összedolgozták a borban megáztatott zsemlével. Megfűszerezték őrölt borssal, sóval. Kis húsgombóckákat formáztak belőle, a közepébe fenyőmagot és borsszemeket tettek, majd bélbe göngyölték és a hagyományos szőlősziruppal leöntve (caroenum) lassú tűzön a kemencében pirosra sütötték.[4]
EtimológiájaAz étel magyar elnevezése a német faschieren igéből, illetve a befejezett melléknévi igenevű változatából (faschiert) ered, és az ausztriai német faschiertes Fleisch (vagdalt hús) kifejezés hallatán kerülhetett be a magyar szóhasználatba.[5] Eredeti magyar alakja a fasírozott, ami lerövidült a fasírt alakra. Maga a fasírt kifejezés német-osztrák jövevényszó (Faschiertes), amely fasírtként vagy fasírozottként honosodott meg a magyar konyhai szakszavak között. Átvétele a 19. század első felében történhetett.[6] A „faséban van valakivel” szólás egy francia eredetű szleng kifejezés. Jelentése: haragos, feszült, rossz viszonyban van valakivel. A francia fâché 'mérges', ’harag’, ’neheztelés’, ’sértődés’ jelentésű szóból ered.[7][8] Az új értelmező kéziszótár a „faséban van valakivel” szólás mellett tréfás minősítéssel a "fasírtban van valakivel'" alakot is közli. Összetétele, fajtáiA fasírtnak számtalan változata van, mérete a diónyitól, akár a klasszikus, darált húsból készült "egybefasírt", azaz a Stefánia vagdalt méretéig terjed, ami egy egyben sütött hosszúkás fasírt rolád, gyakran "őzgerinc" sütőformában sütve, a szorosan egymás mellé és a fasírtmassza közepébe helyezett főtt tojásokkal. A vagdalt elnevezést sokan azzal magyarázzák, hogy az ételhez szükséges húst régen nem darálták meg, hanem kisebb darabokra, cafatokra vágták, vagdalták, és így készítették a húsmasszát. Mások véleménye szerint – ellentétben a fasírttal – nem kisebb húspogácsákat készítettek az összegyúrt alapanyagokból, hanem egyben megsütötték, és aztán vékony szeletekre felvágva tálalták. Stefánia vagdaltA legkedveltebb hazai változat a főtt tojással töltött vagdalt hús, vagyis a Stefánia vagdalt. A Stefánia-vagdalt a benne lévő főtt tojások miatt különösen húsvétkor kedvelt fasírtféleség.[9] Magyarországon az általában apró, fasírt gombócokat ellapítják, pogácsa alakúra formázzák, tájanként zsemlemorzsában is megforgatják és forró zsírban vagy olajban megsütik.[10] A Stefánia vagdaltat hosszúkás roládba formázzák, majd egyben megsütik a kivajazott tepsiben.[11] Stefánia belga királyi hercegnő beleszeretett a magyar földbirtokos, főrendiházi tag, osztrák-magyar diplomata Lónyay Elemér grófba az 1880-as években, de apja, a belga király és a bécsi udvar hosszú éveken át ellenezte a rangon aluli házasságot. 1900. február 22-én mégis összeházasodtak. A hercegnő cserében lemondott rangjáról és vagyonáról. Stefánia hercegnő ezután többnyire Lónyay Elemér herceg feleségeként Magyarországon élt. Kedvelte az országot és a magyar konyhát, számos új ételkompozíciót talált ki: az egyik legismertebb közülük a Stefánia vagdalt. Se szeri, se száma a „Stefánia módon” készült ételeknek („Stefánia vagdalt”, „Stefánia rizottó”, „Stefánia felfújt”, „Stefánia fészek”[12]): közös jellemzőjük, hogy főtt tojást tartalmaznak valamilyen formában.[13] Jegyzetek
Források
Ajánlott források
Kapcsolódó szócikkek A Wikimédia Commons tartalmaz Fasírt témájú médiaállományokat.
További információk
|
||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
