Farkas György (politikus)

Farkas György
Született	1908. április 23. Mogyoród
Elhunyt	1991. május 21. (83 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945–1947) magyarországi parlamenti képviselő (1947–1949)
Sablon Wikidata Segítség

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas György (egyértelműsítő lap).

Farkas György (Mogyoród, 1908. április 23. – Gödöllő, 1991. május 21.) jogász, a KALOT Katolikus Népfőiskolai Mozgalom ügyvezető igazgatója, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete

Gyermek- és ifjúkora

A gazdálkodó Farkas János és Kamarás Teréz kilencedik gyermeke. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi iskolát Mogyoródon végezte, majd a helybéli plébános javaslatára a gödöllői premontrei gimnáziumba íratták, ahol 1928-ban érettségizett. Tanulmányait a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Fakultásán folytatta, ahol 1935-ben szerezte meg a jogtudományi doktorátust.

Közéleti tevékenysége 1945 előtt

Az egyetem elvégzése után Kerkai Jenő jezsuita szerzetessel és Ugrin Józseffel együtt Szegeden megszervezték a KALOT-ot. 1935 és 1939 között a mozgalom ügyvezető titkára. 1939-től részt vett a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete munkájában is, az egyesület agrárfőtitkárságának vezetőjeként dolgozott. 1942-től 1946-ig a KALOT érdi népfőiskolájának igazgatója.

Politikai pályája a háború után

A koalíciós időszakban lehetőség nyílt számára is, hogy eddigi katolikus-keresztény mozgalmi tevékenységét a pártpolitikai életben folytassa tovább. Belépett a Demokrata Néppártba. Egyike volt azoknak a politikusoknak, akik az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson a Független Kisgazdapárt listáján DNP-sként jutottak mandátumhoz.[1] Pártpolitikai és parlamenti munkája mellett 1946 októberétől a Magyar Parasztszövetség szervezési osztályát vezette.

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon már indulhatott a Demokrata Néppárt színeiben, a Veszprém megyei választókerületben szerzett képviselői mandátumot. 1947 októberében az Országgyűlés egyik jegyzőjévé választották. Barankovics István személyes kérésére magára vállalta azt a kényes feladatot, hogy 1948 márciusában a DNP hivatalos szónokaként elmondta a magyar–szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény törvénybe iktatását támogató beszédet, a népek barátságát hangsúlyozva.[2]

A Rákosi-, majd a Kádár-korszakban

Mandátumának lejárta után teljesen visszavonult a politikától, mégis politikai múltja miatt folyamatosan érték zaklatások, és közel másfél évtizedig nem juthatott képzettségének megfelelő munkához. Munkásként és napszámosként volt kénytelen munkát vállalni. 1962-ben azonban Dobi István, az Elnöki Tanács elnökének közbenjárására, aki egykor az érdi népfőiskola hallgatója volt, az Ikarus vállalatnál végre végzettségéhez illő munkához jutott.

Az 1956-os forradalom kitörésekor bár beteg volt, mégis felutazott Budapestre, amikor szóba került a DNP újjáalakítása és részt vett a párt elindításával kapcsolatos megbeszéléseken.

A hatvanas években aztán munkája mellett helytörténeti kutatással is kezdett foglalkozni. Megírta szülőfaluja, Mogyoród történetét. Két néprajzi munkájával országos díjat nyert. 1975-től tagja lett a Hazafias Népfront helytörténeti és krónikaírói szakosztályának, 1983-ban a Magyar Történelmi Társulat tagjai sorába választotta.

A rendszerváltáskor

Az újjáalakult Demokrata Néppárt, azaz Kereszténydemokrata Néppárt mint a párt volt országgyűlési képviselőjét az országos pártvezetés tiszteletbeli tagjává választotta,[3] valamint megkapta a Barankovics-emlékérmet.

Fő művei

• Vezérkönyv agrárifjúsági vezetők számára, Budapest-Szeged, 1937
• Hol a parasztság helye?, Budapest, 1941
• Mezőgazdasági munkások, ismerjétek meg jogaitokat!, Budapest, 1940
• Mogyoródi évszázadok, Aszód, 1979
• Gidres-gödrös Mogyoród, Mogyoród, 1988
• A KALOT-mozgalom és népfőiskolái, Érdi Polgárok Népfőiskolája, Érd, 1992, ISBN 9630424037)

Jegyzetek

1. A Kisgazdapárt és a Demokrata Néppárt 1945-ös megállapodásáról Petrás Éva: A Demokrata Néppárt szociokulturális összetétele c. tanulmányában olvashat. Barankovics István Alapítvány. [2014. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 18.)
2. 1948. évi XXI. törvénycikk. IN: 1000ev.hu. [2014. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 18.)
3. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a KDNP III. rész. Barankovics István Alapítvány. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 18.)

Irodalom

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

További információk

• Az Országgyűlés almanachja 1947-1949, 115-116. o.
• Farkas György szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2014. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben