6 db 127 mm-es (5") HVAR, vagy 2 db 298 mm-es (11¾") Tiny Tim
Bombák
törzs alá: 1 db 910 kg-os (2000 lb) szabadesésű siklóbomba, vagy 1 db Mk 13–3 torpedó szárnyra: 2 db 450 kg-os (1000 lb), vagy 4 db 227 kg-os (500 lb), vagy 8 db 110 kg-os (250 lb) siklóbomba
Egyéb függesztmények
3 db 568 literes (150 US gallon) ledobható póttartály
A középszárnyas, teljesen fém szerkezetű repülőgépet az F4F Wildcat továbbfejlesztésével hozták létre, hogy leváltsák vele az elődtípust a fő-csapásmérő kötelékek repülőgép-hordozóin. A Wildcat-ek többsége így a tengerészgyalogság állományába került, illetve a kísérő repülőgép-hordozókon jelentek meg nagyobb számban. Az F4F üzemeltetési tapasztalatai alapján áttervezett sárkányszerkezetbe egy erősebb csillagmotort, a 2000 lóerősPratt & Whitney R–2800-at építették be, amelyet több amerikai repülőgéptípuson is alkalmaztak. A „Wildcat bátyja”-ként nevezett típus az F4U Corsair-rel főként a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, jelentősen hozzájárulva a Japán Birodalom repülőerőinek rombolásához.
Erős szerkezete és fegyverzete miatt szerették a hajózók, bevált mind vadász, mind támadó feladatkörökben egyaránt. Az Amerikai Haditengerészet történetében a legeredményesebb vadászrepülőgép típus, ugyanis igazoltan 5271 repülőgépet lőttek le velük (5163 db-ot a csendes-óceáni hadszíntéren és 8 db-ot Dél-Franciaország megszállásánál),[3] illetve további 52 darabot a brit Királyi Haditengerészet Flotta-légiereje.[4] A háború után a másodvonalba került, a Corsair-el együtt bevetették a koreai háborúban is alacsonytámadó és rádiólokációs feladatkörökben, végül 1954-ben vonták ki utoljára az éjszakai vadász-századok állományából.
A legyártott több mint 12 ezer példányból 23 darab maradt fenn, melyből 8 db múzeumokban látható, a többi javarészt repülőképes (+ 1 replika).
Gyártása
Szerkezeti felépítése
Fegyverzete és függesztményei
Típusváltozatok
Megrendelők és üzemeltetők
Harci alkalmazása
Megjegyzések
Jegyzetek
↑Leroy Grumman (angol nyelven). [2009. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)