|
Földes Béla
Földes Béla, eredeti neve Weisz Béla (Lugos, 1848. szeptember 25. – Budapest, 1945. január 18.) zsidó származású közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar közgazdaságtan és statisztika kiemelkedő alakja. ÉleteA gimnáziumot Temesváron és Pesten, jogi tanulmányait a bécsi, a pesti és a lipcsei egyetemen végezte. Az első évfolyamon közgazdaságtannal kezdett foglalkozni és külföldi évei alatt szociáldemokrata körökkel is megismerkedett. Jog- és államtudományi oklevelét a pesti egyetemen szerezte. 1872-ben a Fővárosi Statisztikai Hivatal segédjévé nevezték ki, igazgatóhelyettesi hatáskörrel. 1873-ban a nemzetgazdaság- és pénzügytan tanárát helyettesítette a pesti Kereskedelmi Akadémián és egyúttal vezette az akkor szervezett kereskedelem-történeti tanszéket. 1874-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert. 1876-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara levelező tagja és az Országos Statisztikai Tanács tagja lett, valamint a Budapesten ülésezett IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresszus titkárává nevezték ki. 1879-ben az MTA nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága tagjává választotta. 1880-ban a budapesti Kereskedelmi Akadémián a nemzetgazdaság- és pénzügytan rendes tanára lett és a budapesti egyetemen statisztikából magántanári képesítést szerzett. Az egyetemen 1882-től a statisztika nyilvános rendkívüli-, 1889-től rendes tanáraként működött; tíz éven át vezette a statisztika tanszéket. 1892-ben Kautz Gyula helyére, a nemzetgazdaság és pénzügytan tanszékére helyezték át. Később két ízben a jogi kar dékánja, 1917-ben pedig az egyetem rektora volt. 1885-ben az Institut International de Statistique (Nemzetközi Statisztikai Intézet), 1891-ben a British Economic Association (Brit Közgazdasági Társaság) tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban levelező tagjává, 1901-ben rendes tagjává választotta. 1906 és 1918 között országgyűlési képviselő, közben 1917. augusztus 18-ától 1918. május 8-áig átmenetgazdasági tárca nélküli miniszter volt. 1920 után visszavonult a közélettől, de továbbra is folyamatosan jelentek meg tanulmányai, cikkei. 1923-ban a Magyar Statisztikai Társaság első belföldi tiszteletbeli tagjává, 1933-ban az MTA tiszteleti tagjává választották. 1945. január 18-án, a budapesti gettóban éhen halt, annak felszabadulása napján.[2] Felesége az őt végig támogató és nem sokkal túlélő Holländer Anna (1856.–Budapest, 1945. február 6.);[3] fia a fiatalon elhunyt Földes Béla Dezső; lánya Földes Lívia, aki 1913-tól az író Mikszáth Kálmán fiának, ifj. Mikszáth Kálmán borsodi főispánnak a felesége.[4] MunkásságárólKözgazdasági munkái a német történeti iskola egyik jelentős hazai művelőjének mutatják. 1893–1894-ben jelent meg alapvető munkája, a Társadalmi gazdaságtan két kötete (I. A társadalmi gazdaságtan elemei, II. A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai), mely a világháború előtt még négy, időközben átdolgozott kiadást ért meg. Elméleti munkái mellett sokrétű gyakorlati tevékenységet fejtett ki. Érdeklődése kiterjedt a szociáldemokrácia korabeli kérdéseire is. Statisztikai munkássága során kezdetben bűnügyi statisztikával, a hazai bűnözés alakulásával foglalkozott. Az első világháború előtt gazdaságstatisztikai tevékenységének kiemelkedő állomása az ún. „kvóta”-tanulmányok (a Monarchia költségeinek megoszlása, a közös kiadásokhoz való hozzájárulás mértéke) megjelentetése volt. Fontos tanulmányai születtek az adó- és a pénzügy, a gazdaságpolitika tárgyköréből, szociálpolitikai kérdésekről, kiállt az önálló magyar jegybank felállítása mellett. A történeti statisztika egyik első hazai képviselője volt, a gabonaárak alakulásával és annak hatásvizsgálataival pedig a gazdaságtörténet terén ért el jelentős eredményeket. Sokat foglalkozott a statisztikai tevékenység szervezeti és módszertani kérdéseivel is. Szakvéleményeket, emlékiratokat készített többek között a tiroli gabonavámokról (1877), a magyar hitbizományokról (1890), az áruforgalmi statisztika (1878), később pedig az igazságügyi statisztika (1892) újjászervezéséről. Trianon után a kisebbségek jogai, a nemzetiségi statisztika kérdései kerültek figyelme középpontjába. Szerkesztette A Pallas nagy lexikona közgazdasági cikkeit, 1883 és 1886 között a Budapesti Szemle közgazdasági és statisztikai rovatát, az Értekezések a nemzetgazdaságtan és statisztika köréből című MTA-kiadványt 1882-től és a kereskedelmi műszótárt. Szerkesztette a Magyar Közgazdasági Könyvtár című könyvsorozatot. Munkái
Munkái és cikkei 1881-ig Weiss Béla néven jelentek meg. Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
