Esperanta Civito
Az Esperanta Civito (röv.: EC, latinul Civitas esperantica) egy terület nélküli eszperantó csoport, amelynek hivatalos nyelve az eszperantó,[1] és amely a nemzetközi jog alanya kíván lenni,[2] alkotmányos alapokmánnyal és számos törvénnyel rendelkeznek a szuverén céljaik elérésére,[3] amelyet a svájci Chaudefonds-sur-Layon-ban, 1998. augusztus 10.-én hirdettek ki. Ez nem egy egyesület, hanem az eszperantót ismerők közössége. Néhány tucatnyi főből áll, akik aláírták az Esperanto Civito egyezményét. A La Civito a Heroldo de Esperanto és a Literatura Foiro magazinok tulajdonosa, hírlevelévelüket a HeKo hírügynökség szerkeszti.[4] Az Eszperantó Civito célja egy újfajta, transznacionális kultúrájú eszperantó szervezet magjának kialakítása, amelynek fő célja azon eszperantisták képviselete, akik úgy érzik, hogy egy hontalan diaszpóra nyelvcsoportjához tartoznak. 2019-ben 459 tagja volt.[5] Az Eszperanto Civito programhoz való csatlakozás kulcsfontosságú elve az, hogy a leendő tag a diaszpóra nyelvi kisebbség tagjának érezze magát.[6] Az eszperantót azonosítónak és kulturális eszköznek tekintik. A Civito kiadja a Literatura Foiro folyóiratot, tanfolyamokat tart az Esperantista Kultura Centro-ban (EKC), megszervezi az Afrikai Eszperantológiai Hetek c. programot, nyelvvizsgákat stb. Rendelkeznek olyan ingatlannal is (egyebek mellett egy természetbarát házzal Málagában), amelyet céljaik elérésére hasznosítanak. A hagyományos eszperantó mozgalom (UEA) szervezeti modellje Köln-ből (1933) származik, a közös program nélküli jelöltek közül választja meg irányító testületét. Ettől a hagyományos szervezeti modelltől eltérően az Eszperantó Civito, amelynek vezető testületét a tagok választják meg a jelöltek közül, egy lista alapján, általános programokkal párosítva, ami következetes cselekvési irányt eredményez a testület számára. TörténeteAz Eszperanto Civito egyezményét[7] 1998-ban La Chaux-de-Fonds-ban hozták létre azok az intézmények, amelyek részt vettek az EC első fórumán. Kétéves vita után az alkotmányt[8] Sabbioneta-ban (Olaszország) hirdették ki, a harmadik fórum, amely folyamán egyidőben vált a polgári parlament két ágának egyikévé. Az első szenátusi választás (2001. december 15.). Két lista versenyezett, a fehér, Vinko Oslak és Nelly Holevitch főjelöltekkel, a zöld, Walter Żelazny és Ljubomir Trifonchovski. A fehér lista szimbóluma egy hal volt, a Keresztény értékek által ihletett Civitóért szlogennel. A zöld lista szimbóluma egy gyökeres fa volt, a Zamenhoftól az Eszperantó Civitóig szlogennel. Jegyzetek
Fordítás
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia