Erdélyi Jenő
Erdélyi Jenő, 1900-ig Friedmann Jenő[3] (Tenke, 1881. november 27. – Szeged, 1971. október 4.)[4] orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1958). ÉletpályájaErdélyi (Friedmann) Jakab magánzó és Krausz Babetta fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1905-ben szerezte meg orvosi oklevelét. 1905–1907-ben a Bécsi Egyetem Fülészeti Klinikáján dolgozott, ahol ahol a magyar származású Politzer Ádám, Hajek Márkus és Neumann Henrik tanítványa volt, majd Szegeden telepedett le. 1907 és 1963 között a szegedi kórház és rendelőintézet fül-orr-gégész rendelőorvosa, majd főorvosa, s végül osztályvezető főorvosa lett. A második világháború alatt családjával együtt elhurcolták.[5] Hazatérését követően magántanári címet kapott, 1963-ban pedig címzetes egyetemi tanár lett és még ugyanebben az évben nyugalomba vonult.[6] Elsősorban diagnosztikai és terápiás kérdésekkel foglalkozott. A legjelentősebbek a tályog és a nyelőcsőszűkület sebészeti gyógyítása terén elért eredményei. 1968 és 1971 között a Magyar Fül-Orr-Gégészeti Társaság díszelnöke volt. Részt vett a Szegedi Zsidó Hitközség életében is mint hitközségi elöljáró. Házastársa Lengyel Vilma volt, Lengyel Lajos és Winkler Paulina lánya, akivel 1913. április 5-én Szegeden kötött házasságot.[7] Főbb művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia