|
Erbits Gyula
Erbits Gyula (Budapest, 1889. április 5. - Carmel, California, USA, 1968. december 10.) magyar származású amerikai képzőművész, a pulp-art stílus jeles képviselője. Idehaza a Zombori Erbits Gyula nevet használta, az Egyesült Államokban Julius Erbit néven alkotott. ÉleteBudapesten született 1889. április 5-én, római katolikus családban. Édesapja Erbits Ottó Antal Zomborból származott, kereskedő volt, édesanyja Fellner Mária. A család a Nagymező utca 45. szám alatt lakott.[2] 1893-ban született meg öccse, Jenő.[3] 1899 és 1903 között a VI. kerületi állami főreáliskola négy osztályát végezte el.[4] Ezt követően az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában képezte magát, kisplasztika szakon, egyik tanára Gróh István volt. [5]1906-ban egy ideig a nagybányai művésztelepen alkotott.[6] Már tanulmányai alatt több alkalommal indult sikerrel különféle művészeti pályázatokon, 1908-ben pedig jeles eredménnyel szerzett oklevelet.[7] Ezután a kereskedelemügyi minisztériumtól 1000 koronás segélyben részesült, amelyet külföldi tapasztalatszerzésre használhatott fel.[8] Hazatérése után Zala György műtermében dolgozott, illetve újságillusztrációkat készített a Kakas Márton című élclapba. A lap negyedévenként kisorsolta előfizetői közt azoknak a művészeknek egy-egy eredeti alkotását, akik az újság illusztrációit rajzolták. 1912 októberében Erbits Tündérek című rajza volt az egyik nyeremény.[9] Az I. világháború kitörése után katonai szolgálatra hívták be a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezredhez. 1915 július 1-el tartalékos hadnaggyá nevezték ki.[10] 1917 májusában az ezred Nagybecskereken állomásozó pótkerete felállította IV. Károly király első magyarországi köztéri szobrát. Az uralkodót ábrázoló mellszobrot Erbits Gyula készítette el.[11] Komáromban több alkalommal részt vett az alakulat által szervezett jótékonysági rendezvényeken, ahol improvizált karikatúrákkal szórakoztatta a közönséget.[12] Ugyancsak ő tervezte meg a Gömöry Jenő által szerkesztett A Nagy Háború katonanótái című kötet második kiadásának borítóját, melyet az ezred rokkantalapja adott ki 1918-ban. A háború végére tartalékos főhadnaggyá lépett elő, elnyerte az Ezüst és a Bronz Katonai Érdemérmet, hadiszalagon, a kardokkal, valamint a Károly Csapatkeresztet is.[13] 1919-ben ő készítette a Vörös Hadsereg egyik toborzóplakátját, ezért a Tanácsköztársaság bukása után elhagyta az országot. 1921. szeptember 4-én, a Hamburgból induló SS Caramania gőzhajó fedélzetén érkezett New Yorkba, testvérével együtt.[14] A testvérpár Manhattanben telepedett le. 1924. október 6-án feleségül vette a 29 éves, elvált Donáth Lenkét.[15] A házaspár 1926-ban a New York állambéli White Plainsbe költözött. Itt született meg Nancy nevű lányuk 1926. február 12-én. 1927-ben öccsével egy művészei stúdiót nyitottak Manhattanben, ahol Gyula elsősorban pasztellportrékat készített. A korszakra jellemző volt a ponyvairodalom (pulp fiction) népszerűsége, az Egyesült Államokban számos magazin (pulp magazine) jelent meg. E lapok színes, figyelemfelhívó címlapokkal készültek, melyek gyakran ábrázoltak vonzó, fiatal nőket. Erbits Gyula számos ilyen újság számára készített illusztrációkat, borítógrafikákat, ezért az úgynevezett pulp-art egyik neves képviselőjeként tartják számon. 1928-ban magyar állampolgárságáról lemondott és amerikai állampolgárságért folyamodott, amelyet 1928 november 19-én kapott meg. 1941-ben már családjától különváltan élt New Yorkban, majd a II. világháború lezárása után Californiába, Santa Barbarába költözött. A háborúnak köszönhetően felfutó pin-up stílus és nagy filmstúdiók folyamatos munkát biztosítottak az Erbitshez hasonló művészeknek. 1946-ban ismét megnősült, új felesége is magyar származású volt. 1957-ben Carmelbe költözött, élete utolsó szakaszában romló látása már számottevően akadályozta az alkotásban. 1968. december 10-én otthonában szívinfarktust kapott, a helyi kórházban hunyt el. MűveiEz a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
