Erőss Alfréd

Erőss Alfréd
Erőss Alfréd 1936-ban
Született	1909. július 7.[1] Perestyén
Elhunyt	1950. július 31. (41 évesen)[1] Kolozsvár
Állampolgársága	román magyar
Foglalkozása	katolikus pap költő katolikus püspök
Sírhelye	Torda
gyulafehérvári segédpüspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1935. október 27. Róma
Püspökké szentelés	1949. február 11. Bukarest
Szentelők	Gerald Patrick O'Hara (főszentelő) Márton Áron (társszentelő) Ioan Ploscaru (társszentelő)
Hivatal	gyulafehérvári segédpüspök
Hivatali idő	1949–1950
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	vers
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Erőss Alfréd témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Erőss Alfréd (Perestyén, 1909. július 7. – Kolozsvár, 1950. július 31.) magyar katolikus pap, költő, tanulmányíró, gyulafehérvári segédpüspök.[2] Az Erőss család kovásznai ágának leszármazottja.

Pályafutása

Szülei Erőss Lázár, csíktaplocai lófőszékely és félig olasz, anyai részről félig medgyesi szász (evangélikus) származású Martini Terézia Margit. Nagybátyja dr. Erőss József[3]

Az elemi iskolát Novákfalván kezdte, a Baranya vármegyei Perekeden folytatta, második osztálytól Temesváron, a józsefvárosi katolikus elemibe járt. Gimnáziumi tanulmányait a Temesvári Piarista Gimnáziumban kezdte, majd Kézdivásárhelyen folytatta tanulmányait, nagybátyja dr. Erőss József pártfogoltjaként. 1928-ban érettségizett brassói bizottság előtt. Benedek Elek, akinek fiatalkori verseit elküldte, 1928. augusztus 16.-án keltezett levelében azt tanácsolta neki: „a papi pályát kösd össze a tanárival".[3] Gyulafehérváron és 1929–1935-ig Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként végezte a teológiát. Rómában szentelték pappá 1935. október 27-én. 1937-ben teológiai doktorátust szerzett.[2]

Szárhegyen szolgált káplánként, majd Kolozsváron kórházlelkészként. 1938-tól a gyulafehérvári szeminárium spirituálisa és teológiatanára, az Erdélyi Katolikus Akadémia[2] és a Pázmány Péter Társaság tagja. Első kötete 19 éves korában jelent meg a Vasárnap kiadásában Az út (Arad, 1928) címen. "Meglehetősen egy húron játszik, s talán szántszándékkal elfogja fülét az új líra dübörgő erejű hangjától, mely ma fölveri Európa csöndjét" – állapította meg Dsida Jenő.

1941-ben Kolozsvárra költözött, ahol szeptember 1-jétől a hittudományi főiskola dogmatikatanárává nevezték ki.[2] Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kolozsvár, 1942).[4] Verseire jellemző a pátosz, a legjobbak tájélményből születnek, hangot adva a dolgozók szociális gondjainak is. Tanulmányait az Erdélyi Iskola, Hitel, Reményik Sándorról írt értekezését a Termés (1943. tél) közölte. Az emberi személy problémája (Budapest, 1944) című bölcseleti munkája a céltudatos közösségi ember önalakítását értékeli. 1944-ben a főiskolával Pannonhalmára, majd Zircre menekült, ott tanított tovább.[2] 1944 advent második vasárnapján öt végzős kispappal Veszprémbe ment, hogy Mindszenty József püspök felszentelje a levitákat. Erőss Alfréd az alkalomról magasztos verset írt. Március vége felé közeledett a front és március 25.-én bombázták a falut, ezért március 27.-én mindenki beköltözött az apátság pincéjébe, és március 28.-án megérkeztek az oroszok. Április végén hazautaztak Kolozsvárra, lakását feldúlva találta, bútorait épségben, s ezért könyveit, kéziratait, személyes iratait ömlesztve egy teherautóval elszállíttatta szülei házához. Sok időbe telt, míg édesapja segítségével mindent rendbe raktak. 1945 őszén a teológia visszaköltözött Gyulafehérvárra. 1946-ban, dr. Schütz Antal professzor nyugdíjba vonulásakor meghívták a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára dogmatikatanárnak, de a román hatóságok megtagadták útlevele kibocsátását. A hittudományi kar dékáni hivatala még 1949-ben is felkérte a következő évi tanterv összeállítására.

Püspöki pályafutása

Hazatérése után, 1949. február 11-én Bukarestben püspökké szentelték.[2]

A kolozsvári klinikán hunyt el, Tordán helyezték nyugalomra.[2]

Művei

• Az út. Költemények; bev. Szalay Mátyás; Vasárnap Ny., Arad, 1928 (A Vasárnap könyvtára)
• Székelyek dícsérete; András Ny., Kolozsvár, 1942
• A megváltás. A megváltás dogmája Scheeben teológiájában; András Ny., Kolozsvár, 1942
• Mítosz, vallás és irodalom; szerzői, Kolozsvár, 1943
• Az egység útja és az ökumenikus mozgalom; Minerva Ny., Kolozsvár, 1944
• Az emberi személy problémája; Stephaneum Ny., Bp., 1944
• A vallásnevelés; Szt. István Társulat, Bp., 1944
• Lelkipásztori néprajz; sajtó alá rend. Marton József; Gloria, Gyulafehérvár, 1998
• Erőss Alfréd háborús naplója. Kolozsvár, 1944. szeptember 15–Zirc, 1945. április 23.; szöveggond., bev., jegyz. Lisztóczky László; Dsida Jenő Baráti Kör, Eger, 2009
• Az értelem fényével és a szív melegével. Erőss Alfréd; szerk. Farkas Zoltán, Jitianu Liviu; Szt. István Társulat–Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, Bp.–Kolozsvár, 2009 (Erdélyi teológusportrék)

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
2. Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997. ISBN 963-361-626-3  
3. Farkas Zoltán: Felszentelt püspök és költő: ERŐSS ALFRÉD, 2017. február 6. [2021. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
4. Az 1981-ben kiadott RMIL-ból törölte a cenzúra Domokos Pál Péter nevét.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

További információk

• Bishop Alfréd Eross, Catholic-Hierarchy (angol)
• D. J. szignóval Dsida Jenő: Erőss Alfréd : Az út. Pásztortűz, 1927/25-26.