Epstein László
Epstein László, teljes nevén Epstein Sándor László (Nagyszombat, 1865. augusztus 6.[1] – Budapest, Terézváros, 1923. szeptember 16.)[2] elme- és idegorvos, egyetemi magántanár, a közegészségügyi és igazságügyi orvosi tanács tagja. ÉletpályájaEpstein Salamon (1825–1909) és Wolf Zsuzsanna fiaként született. Testvérei Epstein Ilona és Siegfried. 1882 júniusában kitüntetéssel érettségizett a Nagyszombati Érseki Főgimnáziumban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem és a Bécsi Egyetem Orvostudományi Karán folytatta. A Szent Rókus Kórház gyakornoka volt, amikor 1890 júliusában kinevezték az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet másodorvosává.[3] 1892-től osztályos főorvosként dolgozott az intézményben.[4] 1900-ban kinevezték a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet megüresedett főorvosi állására. 1905 és 1910 között a Nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgatója volt.[5] 1910 őszétől haláláig az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetet vezette.[6] 1915 márciusában a Gyakorlati elmekórtan című tárgykörből magántanári címet kapott. A Tanácsköztársaság idején az Országos Egészségügyi Tanács tagjává választották. Tudományos munkáiban főleg a magyarországi elmebetegüggyel foglalkozott, továbbá a kivándorlók elmebetegségével. Halálát tüdőgyulladás okozta. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. CsaládjaFelesége Eisenstädter Ilona volt, Eisenstädter Vilmos és Adler Sarolta lánya, akivel 1902. június 15-én Pozsonyban kötött házasságot. Gyermekei:
Művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia