|
Endre Károly
Endre Károly írói álnevei: Andreas; Engel-Endre Károly (Temesvár, 1893. április 27. – Temesvár, 1988. február 7.) magyar költő, újságíró. Életútja1910-ben végezte a temesvári Felső Kereskedelmi Iskolát; textilgyári tisztviselő Budapesten, 1914-től banktisztviselő Temesvárt, 1916-ban hadba vonult, 1919-ben gyári tisztviselő, 1920-tól 1949-ig kereskedelmi érdektestületek főtitkára, 1949-től szocialista nagykereskedelmi egységek főkönyvelője, majd revizora Temesvárt 1957-ig. 1919-ben az Ébredj, Jövendő, 1920-ban a Szemle című temesvári időszaki kiadványok társszerkesztője, s a Komédia című színházi hetilap és a Toll című irodalmi folyóirat munkatársa. 1924–25-ben a Fajankó élclap szerkesztője Andreas álnév alatt. 1924-től Középeurópai Lloyd szerkesztője Engel-Endre Károly álnéven Bach Gyulával. 1919-től a temesvári Arany János Társaság tagja, 1946-tól főtitkára; az Erdélyi Helikon íróközösségének kezdettől fogva, a marosvásárhelyi KZST-nek 1929-től tagja. MunkásságaElső versét a Temesvári Hírlap közölte 1910-ben. Az első világháború éveiben bontakozott ki az értelmetlen pusztítás ellen tiltakozó költészete. 1918–19-ben bizakodva tekintett a várható változások elé, megidézve a forradalmat: "Vérem, vérem, te drága harmat / Hozd meg, ó hozd meg a forradalmat!" Az ellenforradalom felülkerekedése kedvét szegte, belső emigrációba vonult. Az 1920-as évek elején a Napkelet közölte verseit, de a sajtóban egyre ritkábban, többnyire csak kritikusként jelentkezett. Kemény Hajni temesvári szalonjában találkozott fiatal művésztársaival, köztük Bardócz Árpád, Bechnitz Sándor, Szuhanek Oszkár. A fiatalon meghalt Kemény Hajni költőnő posztumusz kötetéhez ő írt bevezetőt. Saját verseket ebben az időszakban nem alkotott. A népfronti korszakban szólalt meg újra: 1936-ban a Korunk hasábjain közzétett Gorkij-requiem című költeményében számolt le korábbi tétovaságával, világosan megfogalmazva az alternatívát: "Nehéz vallani, nagy az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény." Rilke-fordításait 1939–40-ben az Erdélyi Helikon közölte. A második világháború után töretlenül ível tovább humanista lírája. Legsikerültebb alkotása e korszakból disztichonokban írt Görzi elégiák című háborúellenes lírai életregénye, amelyben a költő a háború és a béke, emberség, bátorság csatáját idézi fel. Lenau című másik versében a bánsági születésű német romantikus költő emlékét idézve már kortárs élményeiről vall. Könyvismertetéseit, irodalomesztétikai tanulmányait a Korunk és az Igaz Szó közölte. Nemzedéki emlékiratának egy részlete Írók a vihar előtt című alatt A Hétben (1978/18) jelent meg. Munkái (válogatás)
Irodalom
Életrajz
Források
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
