Encephalartos horridus
|
|
|
Természetvédelmi státusz
|
Veszélyeztetett
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Encephalartos horridus (Jacq.) Lehm.
|
Szinonimák
|
Szinonimák
|
*Homotypic
- Zamia horrida Jacq., Fragm. Bot.: 27 (1803)
- Heterotypic
- Zamia tricuspidata auct., Verh. Vereins Beförd. Gartenbaues Königl. Preuss. Staaten 5: 186 (1829)
- Encephalartos nanus Lehm., Tijdschr. Natuurl. Gesch. Physiol. 4: 421 (1838)
- Encephalartos van-hallii de Vriese, Tijdschr. Natuurl. Gesch. Physiol. 4: 422 (1838)
- Zamia gleina Miq., Linnaea 17: 729 (1844), pro syn.
- Zamia nana Miq., Linnaea 17: 729 (1844), pro syn.
- Zamia aurea Miq., Tijdschr. Natuurk. Wetensch. Kunsten 1: 297 (1848), nom. inval.
- Encephalartos horridus var. nanus (Lehm.) J.Schust. in H.G.A.Engler (ed.), Pflanzenr., IV, 1: 117 (1932)
- Encephalartos horridus var. van-hallii (de Vriese) J.Schust. in H.G.A.Engler (ed.), Pflanzenr., IV, 1: 117 (1932)
|
|
Hivatkozások
|
|
Az Encephalartos horridus a cikászok (Cycadopsida) osztályának cikászok (Cycadales) rendjébe, ezen belül a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Az Encephalartos horridus a Dél-afrikai Köztársaság egyik endemikus növénye; A vadonban csak a Kelet-Fokföld nevű tartományban található meg. A világon sokfelé termesztik dísznövényként.
Megjelenése
A kifejlett növény törzse 0,5-1 méter magas és 20-30 centiméter átmérőjű; de ennek a nagy része a föld alatt található. A szárnyalt levelei 1 méteresre is megnőhetnek. A levélkék vége kihegyesedik és tüskésnek néz ki. A fiatal levelek ezüstös kékek, de idővel megzöldülnek. A szaporítószervek barnásak vagy feketés vörösek. A tojás alakú női szerv 40 centiméter hosszú és 20 centiméter átmérőjű; míg a hímszerv henger alakú, 40 centiméter hosszú és 12 centiméter átmérőjű. A mag kissé háromszög alakú, három lapított oldallal. Port Elizabeth környékén él egy törpe változata is.
Életmódja
Főleg a szubtrópusi napos és forró helyeket kedveli. A bozótosokban és sziklákon él, de a sűrűbb erdőket is megtűri. A tarajos sül, a páviánok és a rovarok gyakran kárt tesznek benne; azonban ennek a cikásznak szűksége is van az állatokra, mivel a rovarok segítenek a beporzásba és a nagyobb állatok széthordják a magvait.
Mivel lassan növekszik és igen nagy mértékű a begyűjtése, 2003-ban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Veszélyeztetett fajnak nyilvánította az Encephalartos horridus-t.
Képek
-
A növény
-
-
-
A levelei
-
közelről
-
A szaporítószerve
-
-
A magvai
Források
- Encephalartos horridus (Jacq.) Lehm., Nov. Stirp. Pug. 6: 14 (1834). The World Checklist of Selected Plant Families
- A növény szinonimái
- Le Roux, Lou- Nita (April 2003), Encephalartos horridus (Jacq.) Lehm, South African National Biodiversity Institute, Hozzáférés ideje: 2008-03-28
- Rodd, Tony; Bryant, Geoff (2007), Flora's plantfinder : the right plants for every garden, Ultimo, NSW, Australia: ABC Books, p. 905, ISBN 978-0-7333-2094-1
- Hill, Ken, Encephalartos horridus, Royal Botanic Gardens Sydney, Hozzáférés ideje: 2008-03-28
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Encephalartos horridus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
---|
Encephalartos horridus | |
---|
Zamia horrida | |
---|