Ember a felvevőgéppel

Ember a felvevőgéppel (Человек с киноаппаратом)
1929-es szovjet némafilm
Rendező	Dziga Vertov
Műfaj	dokumentumfilm kísérleti film
Forgatókönyvíró	Dziga Vertov
Zene	Michael Nyman
Operatőr	Mihail Kaufman (a rendező fivére)
Vágó	Jelizaveta Szvilova
Gyártás
Gyártó	Vszeukrajinszke fotokinoupravlinnya
Ország	Szovjetunió
Nyelv	némafilm
Játékidő	80 perc/68 perc
Képarány	4:3
Forgalmazás
Forgalmazó	ismeretlen
Bemutató	1929. január 8.
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember a felvevőgéppel témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az Ember a felvevőgéppel (oroszul Человек с киноаппаратом / Cselovek sz kinoapparatom) 1929-ben készült szovjet némafilm-dokumentumfilm. Rendezője Dziga Vertov.[1]

„A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével.” – részlet a főcímfeliratból.

A filmnyelv megújítója

Dziga Vertov: Ember a felvevőgéppel (1929) A teljes film

Dziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén.

A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva.

Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése.[2]

A mai néző számára is lenyűgöző a film tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” (киноглаз) szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.

A film zenéje

• 1929-ben az eredetileg hang nélküli művet élő zenével kísérték. Később születtek rögzített kísérőzenék.
• 1999-ben a The Cinematic Orchestra egy portói fesztiválon játszott hozzá muzsikát.

Jegyzetek

1. Archive.org: Chelovek s kinoapparatom (Man With A Movie Camera) (1929)
2. A bekezdés forrása: Czabán György: Párhuzamosok, ha találkoznak Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Pergő Képek, 2003/4-5-6.

Lásd még

• Mannheimi tizenkettő

További információk

• Ember a felvevőgéppel a PORT.hu-n (magyarul)
• Ember a felvevőgéppel az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Ember a felvevőgéppel a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Ember a felvevőgéppel a Box Office Mojón (angolul)