Ember Mária

Ember Mária
Csigó László felvételén
Született	Elsner Mária 1931. április 19. Abádszalók
Elhunyt	2001. december 30. (70 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Hegedűs István
Foglalkozása	író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, pedagógus
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (szóróparcella)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember Mária témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ember Mária, 1950-ig Elsner (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, kutató.

Élete

A budapesti bölcsészkaron magyar–német szakos diplomát szerzett.

1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka, majd az Irodalmi Újság újságíró-gyakornoka.

1951-től az Irodalmi Újság munkatársa.

Az 1956-os forradalomban részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957–1961), a Neue Zeitung munkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt.

Testvére Ember Judit, filmrendező.

Munkája

Ember Mária nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek. Első regénye, a Magamnak mesélem 1968-ban, Véletlenek című kisregénye 1971-ben látott napvilágot. Hajtűkanyar című regénye 1974-ben jelent meg, amelyben a szépirodalmat történeti dokumentumokkal szervesítve tulajdonképpen új műfajt teremtett.

Első regénye (Magamnak mesélem; 1968) egy tragikus tévútnak a kezdetéről szól, leányregény, egy nyári táborozás története, kis szerelmekkel, a NÉKOSZ vezetőképző tábora, a lélektelen intézkedések engedelmes végrehajtására. Kevés mű szólt hasonló tisztánlátással a keletkező új korszak, közösség és réteg vonzásáról, veszélyeiről. Ember Mária műveinek alapkonfliktusa az egyén és a közösség, a befogadás és a kitaszítottság kettőssége.[2]

A magyarországi holokauszt-szépirodalom első hírnökeként 1974-ben megjelent és szokatlanul nagy visszhangot kiváltó Hajtűkanyar[3] nyomán – kezdetben egykönyvesként, vagy egytémájú alkotóként említik őt. A történelmet beszéli el, a debreceni zsidó családok kitaszíttatását, lágerbe hurcoltatását és megmenekülését.

Nevezetes mottója, hogy „ő nem a zsidó sors, hanem a magyar történelem elbeszélésére vállalkozott”.

1991-ig a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjeként dolgozott.

A Barátság című, Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló kulturális és közéleti folyóiratot civil kezdeményezésként 1994-ben alapította Mayer Évával[4]

Az 1980-as évek végén az 1953-as Wallenberg koncepciós per nyomán kutatásokat kezdett. A per egyik áldozata Szalai Pál az USA-ból Budapestre látogatott, és felkereste őt. A Magyar Nemzetben megjelent beszélgetés nyomán Ember Mária kutatást folytatott budapesti és moszkvai levéltárakban. Könyve 1992-ben (Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó) dokumentálja az 1953-as koncepciós pert.

Könyvei

Emléktáblája Budapest XI. kerületében

• Magamnak mesélem, regény, 1968
• Berlin, az NDK fővárosa, Panoráma útikönyv, Medicina Kiadó, 1969, átdolg., 2. kiadás, 1977, 3. jav., bőv. kiad. 1988
• München, Medicina Kiadó, Panoráma útikönyv, 1971
• Véletlenek, kisregény, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 239 oldal
• Frankfurt am Main, Medicina Kiadó, Budapest, 1974, 211 oldal, Panoráma külföldi útikönyvek sorozat ISBN 963-243-016-6
• Hajtűkanyar, Szépirodalmi, Budapest, 1974, 383 oldal ISBN 963-15-0057-8, Katalizátor Iroda, 1994 ISBN 9637467173
• Rablás a Ringen, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978
• Aktavers és egyéb történetek, Magvető, Budapest, 1979
• Nevetséges, Kozmosz Könyvek, 1979 – Kaján Tibor illusztrációival
• Bajorországi utazások, Medicina Kiadó, Panoráma útikönyv, Budapest, 1980
• Kutyát küldött a tenger, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1982
• Bárszék az éjszakában, Magvető, Budapest, 1983
• Nyugat-Berlin, útikönyv, 1985
• Viccgyűjtemény, 1985, 2., bőv. kiad. 1988
• Bécs, útikönyv, Medicina Kiadó, Panoráma útikönyv, 1986
• Jár-kel, mint zsidóban a fájdalom (1988)
• A halálvonat artistái és más történelmi interjúk, 1989
• Politikai viccgyűjtemény, Szerzői magánkiadás, 1989, 103 oldal
• Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó, 1992
• Wallenberg Budapesten, Városháza, Budapest, 2000
• 2000-ben fogunk még élni? (Múlt és Jövő, Budapest, 2001)
• El a faluból (Múlt és Jövő, Budapest, 2002)
• Naplónak indult (Noran, Budapest, 2005) ISBN 9637416455
• Mindent késve (1956-os napló, Budapest, 2006)

Emlékezete

• Szülővárosának, Abádszalóknak díszpolgára.[5]
• Abádszalókon 2004-ben felavatták szobrát, nevét viseli a helyi könyvtár. Az ünnepségen Göncz Árpád író és küzdőtárs, barát emlékezett rá.
• 2006 májusban emléktáblát kapott Újbudán (XI. ker. Fehérvári út 31.). Születésének 75. évfordulója alkalmából kollégák, barátok, tisztelők a Barátság című folyóirat szervezte irodalmi zenés délutánon a Karinthy Szalonban 2006. április 25-én.
• "Messzeringó gyermekkorom világa" : késői találkozás Ember Máriával / Kovács Miklós ; [kiad. Abádszalók Nagyközség Önkormányzata], 2003
• 2017-ben a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díjat(wd) alapított azoknak, „akik munkásságukkal kiemelkedően mutatták be a magyar–zsidó együttélés történetét, a soá tragikus eseményeit a magyar történelem és kultúra részeként jelenítették meg, kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.”[6]

Jegyzetek

1. https://temeto.envimap.hu
2. A magyar irodalom története 1945–1975 / Ember Mária (1931)
3. Ember Mária: Hajtűkanyar ISBN 9637467173 Katalizator Iroda 1994
4. Nemzetiségek.hu – Barátság folyóirat honlapja
5. http://www.nemzetisegek.hu/repertorium/2003/05/Bar03.pdf
6. Átadták az Ember Mária-díjakat. [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 19.)

Források

• A magyar irodalom története 1945–1975 / Ember Mária (1931)
• Meghalt Ember Mária, Népszabadság, Murányi Gábor, 2002. január 2.
• Ember Mária, a magyar holokauszt történésze Archiválva 2016. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben „Dehogy vagyok én történész!” – szinte nevetve mondta Mária a telefonba. Vitatkozni próbáltam vele, kértem, hogy Raoul Wallenbergről szóló könyvébe iktasson szabályos jegyzeteket, hivatkozásokat, ahogy az egy történészhez illik. Dehogynem volt ő történész." Karsai László, Élet és Irodalom
• Ember Mária: Wallenberg elrablása Budapesti Negyed 8. 1995/2
• A Barátság című kulturális és közéleti folyóiratot 1994-ben alapította Ember Mária és Mayer Éva
• Ember Mária könyvtár és Ember Mária szobor Abádszalókon

Kapcsolódó szócikkek

• Szabó Károly (műszerész)
• Raoul Wallenberg