Első nikaiai zsinat

Első nikaiai zsinat
Középen Nagy Konstantin császár, aki a zsinaton elfogadott "Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum" elnevezésű keresztény hitvallás közösen elfogadott szövegének részletét tartja együtt az egyházatyákkal
Dátum	325. június 19. – augusztus 25.
Elismerte	római katolikus egyház, ortodox egyházak, antikhalkédóni egyházak, Asszír keleti egyház, anglikán egyház, evangélikus egyházak, református egyházak,
Előző zsinat	nincs egyetemesnek tekinthető
Következő zsinat	I. konstantinápolyi zsinat
Összehívó	Szt. I. Konstantin
Elnöklő	I. Szilveszter pápa legátusa, Szent Hosius által; Alexandrosz, alexandriai püspök
Résztvevők	250-318 (Rómából és a nyugati püspökségektől csak 5 fő)
Viták témája	Arianizmus, a Húsvét ünneplése, Meletianosz-féle egyházszakadás, eretnekek keresztelésének érvényessége, „bukott” keresztények
Dokumentumok és nyilatkozatok	A Nikaiai hitvallás, 20 kánon és egy zsinati levél maradt fenn.
Időrendi lista

Az első nikeai zsinat ábrázolása
16. századi freskón

Az első nikaiai zsinatot (vagy niceai zsinatot) I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben, Nikaiaban. A zsinat (más néven szinódus) a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes[1] tanácskozás volt.

Előzmények

Az első egyetemes zsinatnak volt egy közvetlen előzménye: a 325 elején megtartott antióchiai szinódus, amit Hosius vezetett. Ezen a szinóduson Alexandrosznak az oikumené püspökeihez írt levelét olvasták fel, amelyet Arius tanítás ügyében írt. Aki ezt a nyilatkozatot nem írta alá (pl. Caesareai Esebius), azt kiközösítették.

A nikaiai v. niceai zsinat néhány hónappal később ült össze. Az első egyetemes zsinat aktái nem maradtak ránk, a részletes ügymenetről nincsenek megbízhatónak mondható forrásaink. Az eseményekre Caeseareai Esebios, Athanasios és Basileos feljegyzéseiből következtethetünk.

A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Alexandrosz az előbbi nézetet vallotta; a népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik) az utóbbit. A zsinat elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 főnyire becsült tanácskozótestületből 2 fő kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott).

Következmény

A zsinat másik eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (valószínűleg az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.

A nikaiai zsinat történelmi jelentőségű, az első törekvés, hogy az egész keresztény világot képviselő gyűlés során jussanak konszenzusra az egyházban. „Ez volt az első esemény a Krisztus-tan szakmai fejlődésében.” Ezen túlmenően „Konstantin azzal, hogy összehívta a zsinatot és elnöklője volt annak, az egyház feletti császári irányításnak is jelzését adta.”[2]

A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás megalkotása hagyományt teremtett az elkövetkező egyetemes zsinatoknak a hitbéli nyilatkozatok és egyházi törvények készítésére azzal a szándékkal, hogy iránymutatók legyenek az igazhitűségben és egységes forrásaivá váljanak a kereszténységnek. Ez nagy horderejű eseménye volt az egyház és Európa történelmének.

2015 novemberében, majdnem 1700 évvel később A kereszténység alapelvei című kötet kapcsán találkoztak újra a fő keresztény egyházak törökországi vezetői. Sahak Maşalyan püspök és Arem Ateşyan érsek az örmény apostoli patriarkátust, Yusuf Çetin a szír ortodox, Louis-Armel Pelâtre a római katolikus, İhsan Özbek a protestáns egyházat képviselte.[3]

Jegyzetek

1. „Egyetemes”: görögül eredetileg oikoumenikosz, amelyből az ökumenikus szó is származik. Ennek szó szerinti jelentése „az egész világra kiterjedő”, de általánosan elfogadott a Római Birodalomra vonatkoztatott szűkebb értelmezése is, mint ahogy a római császárt is a „világ” (görögül oikumené) uralkodójának tekintették. A szóra a zsinatra vonatkozó értelmében a legrégebbről fennmaradt forrás 338 körül Eusebius Konstantin élete 3.6 című műve (σύνοδον οικουμενικην συνεκρότει, azaz „egyetemes zsinatot hívott össze”), 369-ben Atanáz Ad Afros Epistola Synodica című levele, valamint a 382-ben I. Damáz pápának és az első konstantinápolyi zsinaton részt vevő latin püspököknek írt levél Archiválva 2006. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
2. Richard Kieckhefer (1989). "Papacy". Dictionary of the Middle Ages. ISBN 0-684-18275-0
3. 1700 év után először találkoztak a nagy keresztény egyházak képviselői Isztambulban

Érdekességek

Ebben az évben (325) I. (Nagy) Konstantin római császár Bizáncban betiltja a gladiátorjátékokat.