Elizabeth Hartman
Mary Elizabeth Hartman (Youngstown, Ohio, 1943. december 23. – Pittsburgh, Pennsylvania, 1987. június 10.) Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Rövid karrierje alatt sikeres volt színészként, míg betegsége meg nem akadályozta a munkájában. Leghíresebb szerepei a Fekete-fehér és a Te már nagy kisfiú vagy című produkciókban láthatók. Élete és pályafutásaMary Elizabeth Hartman néven született az ohiói Youngstown városában 1943-ban. Szülei Claire és B.C. Hartman, két testvére volt Janet és William.[5] Hartman 1961-ben végzett a Boardman High Schoolon, ahol kiemelkedő tehetségnek számított a drámaórákon: az iskolában díjat nyert legjobb női főszereplőként az Üvegfigurák című színdarabban.[5] Fiatalon többször színpadra lépett a Youngstown Playhouse-ban, mint a Clearing in the Woods és A mi kis városunk című művekben.[5] Hartman Pittsburghban járt egyetemre a Carnegie Mellonba, ahol későbbbi férjével, Gill Dennisszel is megismerkedett. Játszott a Cleveland Playhouse-ban is a The Madwoman of Chaillot és a Buszmegálló szereplőjeként is.[5] Hartmant buzdították arra, hogy próbáljon szerencsét New Yorkban, 1964-ben pedig több meghallgatás után megkapta első szerepét egy színdarabban (Everybody Out, the Castle is Sinking), ami nem aratott sikert, de filmproducerek figyelmét felkeltette vele.[5][6] A Metro-Goldwyn-Mayer hívta be meghallgatásra, és még abban az évben szerepet kapott a Fekete-fehér című filmben Sidney Poitier és Shelley Winters mellett. Hartmant a kritikusok elismerően magasztalták, alakítását Oscar-díjra jelölték. 1966-ban ő számított a legfiatalabb jelöltnek az Oscar történetében (22 évesen), és bezsebelt egy Golden Globe-díjat.[5] Rekordját 1975-ben törte meg Isabelle Adjani francia színésznő, akit húszévesen jelöltek a kategóriában. Hartman a film után Mercedes McCambridge mellett lépett fel a színpadra Pittsburghban, megismételve szerepét az Üvegfigurákban. Hartman következő filmjében egy feleséget játszott Candice Bergen és Joan Hackett mellett a The Group-ban. Ezt követte a The Fixer Alan Batesszel, majd Francis Ford Coppola filmjében volt látható Geraldine Page és Julie Harris társaságában a Te már nagy kisfiú vagy című produkcióban. Habár a kritika továbbra is méltatta alakítását, karrierje megakadt. 1973-ban a Walking Tall című filmje kasszasiker volt, de már egészségügyi problémákkal küzdött. Utolsó filmje 1982-ben volt, ahol A NIMH titka című animációs filmben kölcsönözte a hangját Mrs Brisby-nek, az egérnek. Betegsége és halálaHartman mentális egészsége a hetvenes évekre megrendült, egyre erősebb depresszióban szenvedett.[5] Eleinte nem találta megfelelőnek a szerepeket, amiket ajánlottak neki, nem akart egy kategóriában bent ragadni.[6] Elutasította a Bob és Carol és Ted és Alice című filmben felkínált szerepet, amit végül Dyan Cannon kapott meg.[6] Később pénzügyi problémák miatt kénytelen volt válogatásra járni, amit nem szeretett. Megviselte, mikor vagy nem talált magának, vagy nem adták neki a szerepeket.[6] Házassága zátonyra futott, Hartmant férje hazavitte nővéréhez, onnan intézménybe került kezelésre. Paranoiás volt, képtelen volt aludni és beszélni.[6] Férje, Dennis öt év különélés után elvált tőle, Hartman édesanyja, és nővére, Janet gondozásában maradt.[6] 1981-ben ismét a színházban játszhatott, a Morning's at Seven című darabban, de nővére, Janet felügyelete mellett. A show-t nem tudta befejezni, de tovább kereste a lehetőségeket, azonban csalódnia kellett. Utolsó éveiben felhagyott a színészettel, és egy pittsburghi múzeumban dolgozott, mellette kezelésekre járt.[5][6] 1987-ben egy reggelen Hartman felhívta a pszichiáterét, hogy levertnek érzi magát. Később még aznap öngyilkos lett, kiugrott az ablakából az ötödik emeletről. A barátnőjévé vált színésznő, Geraldine Page, aki továbbra is támogatta és beszélgetett vele, szívrohamot kapott, és három nappal később ő is elhunyt.[5][6] FilmográfiaBroadway-színdarabok[7]
Filmek
Televíziós sorozatok
Fontosabb díjak és jelölések
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia