Elhasonulás

A fonetikában az elhasonulás, idegen szóval disszimiláció, olyan hangváltozás, amely során két ugyanabban a szóban létező azonos beszédhang között különbség keletkezik, vagy két hasonló beszédhang között a különbség fokozódik.[1] A két érintett hang lehet szomszédos vagy nem szomszédos.[2] Ellenkezője a hasonulás (asszimiláció).

Az elhasonulás fajtái

Az elhasonulásokat többféle szempontból lehet osztályozni.

Lehet szó diakronikus (nyelvtörténeti) folyamatról. Elhasonulás magyarázza például azt, hogy a latin peregrinus ’zarándok’-ból az olasz nyelvben pellegrinus,[1] az angolban pedig pilgrim[3] lett. Az első [r] elhasonult a másodiktól. Azonos jelenség a latin arbor ’(élő) fa’ fejlődése az olaszban albero-vá, és a spanyolban arbol-lá, azzal a különbséggel, hogy a spanyolban a második [r] hasonult el az elsőtől.[1] Nem azonos, de hasonló hangzású beszédhangok elhasonulására példa a latin monumentum ’emlékmű’ fejlődése a román nyelvben előbb monmânt-tá, majd mormânt-tá ’sír’ (temetkezési) (az [n] elhasonult a következő [m]-től).[2]

A diakronikussal ellentétes, azaz szinkronikus jelenség például a nyelvtörők kimondásakor keletkező elhasonulás, a többször előforduló egyazon hang vagy hangcsoport kiejtésének nehézsége miatt.[3] Szinkronikus jellegű elhasonulás előfordulhat a beszélő hiányos nyelvi ismeretei miatt is, például amikor románul coridor ’folyosó’ helyett colidor-t mondanak.[2]

Más szempontból van mássalhangzó-elhasonulás (a fenti példák) és magánhangzó-elhasonulás. Példa az utóbbira a latin natare ’úszni’ > *notare > román a înota,[4] olasz nuotare.[1] Ugyancsak magánhangzó-elhasonulás létezik morfofonológiai téren a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben. Hímnem egyes szám eszközhatározói esetben a ragnak két változata van, -om és -em, az első olyan szavakban, melyekben az előző magánhangzó [e] (crtežom ’rajzzal’, Vranešom ’Vraneš-sal’), a második olyanokban, melyekben az előző magánhangzó [o]: nožem ’késsel’, Milošem ’Miloš-sal’.[5]

Az iránya szempontjából az elhasonulás lehet hátraható (regresszív), pl. peregrinus > pellegrino, vagy előreható (progresszív): arbor > arbol.[2]

Van teljes elhasonulás is, amikor egy eredetileg megismétlődő hang kiesik. Mássalhangzó esetében példa erre a latin fratrem ’fivér’ román frate-vá fejlődése.[2] Az au kettőshangzó a vulgáris latinban történt redukálása a-ra is elhasonulás eredménye volt: klasszikus latin augustus > vulgáris latin *agustus > francia août ’augusztus’.[1] Ilyen jelenség megismétlődő vagy a szomszédossal hasonló szótag kiesése is: sztenderd román mămăligă ’puliszka’ > nyelvjárásban măligă, sztenderd román mamă-sa ’az anyja’ > a fesztelen nyelvi regiszterben mă-sa.[2]

Jegyzetek

1. Dubois 2002, 153–154. o.
2. Constantinescu-Dobridor 1998, disimilație (elhasonulás) szócikk.
3. Crystal 2008, 151. o.
4. Ciorănescu 1958–1966, înota szócikk. A > jel azt jelenti, hogy „-ból/-ből származik”, a * pedig azt, hogy a vele jelzett szó nem található írásban, hanem nyelvészek által rekonstruált.
5. Čirgić 2010, 56. o.

Források

• (románul) Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic român (Román etimológiai szótár). Tenerife: Universidad de la Laguna, 1958–1966; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 24.)

• (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 24.)

• (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2017. április 24.)

• (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2017. április 24.)

• (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 10.)

Kapcsolódó szócikk

• Hasonulás