Elemund gepida király
Elemund (? – 546) a gepidák főkirálya 546 előtt, az Ardariking-dinasztiából.[2] 535 körül a pannoniai longobárdokkal szövetkezett,[2] leánya, Osthrogotho Wacho longobárd király harmadik felesége lett.[2] 536 után beavatkozott a bizánci–osztrogót háborúba, megszállta Pannonia Secundát és Sirmiumot, s ezzel megrontotta a bizánci–gepida viszonyt.[2] 539-ben szövetségre lépett I. Theudebert frank királlyal Bizánc ellen.[2] Támadásukat összehangolták, Theudebert a bizánci Venetiára támadt, míg Elemund átkelt a Dunán, véres csatában leverte a Calluc vezette thraciai bizánci sereget, majd megszállta Sirmiumot, Moesia Prima és Dacia Ripensis északi részeit, egészen az Utus folyóig.[2] A gepida hatalom ekkor terjeszkedett ki még élő római provinciák területére.[2] Megtorlásul I. Iustinianus felbontotta az évszázados gepida szövetséget[2] és beszüntette a subsidium fizetését.[2] Elemund halálával (546) a korábbi gepida dinasztia megbukott,[2] fiát, Ostrogotha/Ustrigothost elűzték.[2] Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia