|
Egon Erwin Kisch
  Egon Erwin Kisch (Prága, 1885. április 29. – Prága, 1948. március 31.), „a száguldó riporter”; németül író cseh újságíró. A modern oknyomozó újságírás első évtizedeinek egyik legnagyobb alakja. Riportjai, riporteri módszerei és szakmai etikája mindmáig a publicisztika egyik oktatott mintája. Prágáról és az első világháborúról megjelent, majd összegyűjtve számtalan publikációban kiadott írásai ma is forrásértékűek és szórakoztató olvasmányok is egyben. ÉleteÖtgyermekes, német zsidó kispolgári családba született, második gyermekként. Apja, Hermann Kisch szövetáru-kereskedést üzemeltetett, anyja Ernestine Kuh volt. Egon középfokú tanulmányainak végeztével rövid ideig a Német Műszaki Főiskolán, illetve a Károly Egyetemen tanult, majd egy évig a katonaságnál szolgált. Újságíró karrierje 19 évesen kezdődött, a „Prager Tagblatt”-ban kezdett publikálni, majd 1906-tól hét éven át a német nyelvű „Bohemia" című lapnál dolgozott, gyarapítva tudását a riport-újságírás terén. Az első világháború idején a keleti, illetve déli frontokon harcolt tizedesként és meg is sebesült. A világháború nyomán kezdett a társadalom problémái felé fordulni, kommunista elhivatottsága is ekkor alakult ki. A frontszolgálat alatt szerzett élményeit 1930-ban Ezt írd fel, Kisch! címmel jelentette meg. A világháborút követően tényfeltáró riportsorozatában leleplezte az oroszok javára kémkedő Alfred Redl cs. és kir. ezredest, akinek életét többek között Szabó István játékfilmben („Redl ezredes”) dolgozta fel.
1918-ban részt vett az Osztrák Köztársaság kikiáltásában. Belépett az osztrák kommunista pártba. Néhány év múlva bebörtönözték, majd kiutasították Ausztriából. Prágába, később Berlinbe költözött, és a baloldali német sajtó munkatársa lett. 1923-ban megírta a sajtó 400 éves történetét, Luther Mártontól Émile Zoláig. Bejárta a fél világot. Megfordult Kínában, Japánban, Észak-Afrikában, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Magyarországon is. A berlini Reichstag felgyújtásának másnapján, 1933 februárjában a nácik elfogták, de csehszlovák közbenjárásra kiszabadult. Az országból azonban kiutasították, könyveit pedig elégették, így Kisch Prágába költözött. Ateista volt, de amikor eljutott Lourdes-ba ő is sorba állt, hogy a barlang csodatévő vízéből kaphasson.[4] 1936 és 1938 között a spanyol polgárháborúból tudósított. Később Párizsban, 1940 és 1946 között Mexikóban járt, majd hazatért Prágába. Cseh öntudatát mindvégig megőrizte, cseh nemzetiségűnek vallotta magát, és útleveléhez is ragaszkodott. Agyvérzésben halt meg Prágában 1948. március 31-én. Magyarul
Források
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
