Első férjével, Norman Galttal, 1896-ban házasodott össze és a következő tizenkét évet Washingtonban töltötte. Egy sikertelen szülés következtében nem lett soha gyermeke.[11] Férje korai halála után bejárta Európát.[12] 1915 márciusában ismerkedett meg Woodrow Wilsonnal a Fehér Házban, aki azonnal megkedvelte és nem sokkal később el is jegyezte Bollingot. Egyes források szerint viszont már első felesége halála előtt megismerkedtek.[13][14]
Hivatalának első éveiben az első first ladyként Európába utazott, illetve a megszokott tevékenységeket végezte az Egyesült Államokban. Ott volt a versailles-i békeszerződés aláírásakor is.[8] 1919 októberében Woodrow Wilson agyvérzést szenvedett, aminek következtében részben megbénult.[2] Edith és az elnök közeli tanácsadói elrejtették fogyatékosságának valós mértékét az amerikai néptől,[2][3] a first lady döntött arról, hogy milyen ügyeket továbbít az elnöknek.[15] Wilson és kabinetje között az egyetlen kapcsolat volt,[8] befolyása nagy volt ebben a másfél évben.
Wilson elnöksége után is a fővárosban maradtak, az elnök 1924-ben halt meg, amit követően Edith továbbra is aktív maradt az országos politikában.[16] Ott volt többek között Franklin D. Roosevelt beszédje közben, mikor az ország hadat üzent Japán ellen, 1945-ben Roosevelt temetésén és 1961-ben John F. Kennedy beiktatása közben is.[17][18]
↑Emily S. Rosenberg: A date which will live: Pearl Harbor in American memory. 2003. = American encounters/global interactions, ISBN 978-0-8223-3206-0 Hozzáférés: 2024. április 1.
