Ecsedi István

Ecsedi István
Született	1885. szeptember 29. Debrecen
Elhunyt	1936. május 19. (50 évesen) Debrecen
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	néprajzkutató, muzeológus, múzeumigazgató
Sírhelye	Debreceni köztemető (Dísz jobb parcella 3. sor 6.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ecsedi István témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ecsedi István (Debrecen, 1885. szeptember 29. – Debrecen, 1936. május 19.) magyar etnográfus, múzeumigazgató. A Magyar Numizmatikai Társulat debreceni csoportjának elnöke, a Múzeumbarátok Körének ügyvezető alelnöke. A Csokonai Kör örökös tagja, a debreceni Tisza István Tudományos Társaság, a Magyar Alföldkutató Bizottság, a Magyarhoni Földtani Társaság, a Természettudományi Társaság tagja. A Magyar Földrajzi–Néprajzi Társaság, a Magyar Adria Egyesület, a debreceni Műpártoló Egyesület, a debreceni Gazdasági Egyesület és a Kollégiumi Diákszövetség választmányi tagja. A debreceni Rotary Club tagja. A Magyar Turista Egyesület (MTE) debreceni csoportjának alelnöke.[1]

Élete, munkássága

Régi debreceni családból származott. Apja Ecsedi István (1857–1934) gazdálkodó, anyja Szűcs Erzsébet volt. Három testvére született.[1] A Debreceni Református Főgimnáziumban érettségizett. 1908-ban Budapesten doktorált, majd történelem-földrajzszakos tanári diplomát szerzett. 1908–1909 között Szegeden tanár. 1909-től a debreceni református tanítóképző tanára. 1912-től a debreceni városi múzeum tiszteletbeli őre, a néprajzi osztály vezetője. Mint önkéntes a tiroli első császárvadász ezredben szolgált. A világháború előtt a 39-es gyalogezredhez helyezték át. Súlyosan megsebesült a galíciai fronton. A világháborút végig harcolta és mint főhadnagy szerelt le.[2] 1929-től a megalakult Déri Múzeum első igazgatója. 1925-ben „Magyarország földrajza és néprajza” tárgykörből a debreceni egyetemen magántanárrá képesítették. Rendszeresen tartott néprajzi előadásokat. Ecsedi tette rendszeressé a tanulmányi kirándulásokat. Azok szervezésére utódjául nevelte egyik tanítványát, Somorjai Lászlót, a képző első önálló testnevelő tanárát. Cikkei és tanulmányai a tiszántúli, elsősorban a hajdúsági és debreceni népi kultúra különböző területeivel foglalkoznak. Számos újdonság mellett a nevéhez fűződik Magyarország első pusztai múzeumának létrehozása is 1934-ben. Nevéhez fűződik a Hortobágy reális képének fölfedezése. A népi vadászatról, halászatról és táplálkozásról szóló tanulmányai úttörő jellegűek. A Déri Múzeum néprajzi anyagát nagyszámú értékes tárggyal gyarapította. Több földrajzi tankönyvet és környezetismereti munkát is írt. Földrajzi-néprajzi utazást tett a Balkánon és a Közel-Keleten.

Ecsedi István három kontinens országait kutatta, de megmaradt lokálpatriótának. Lappföldről rénszarvasagancsból faragott karcolozott kést, halhéjkanalat, síkötő szalagokat hozott. Jegesmedvével fényképezte le a lappokat, bolgár földműveseket örökített meg primitív szerszámokkal.

Sírhelye: Debrecen, Nagyerdei Köztemető, Nemzeti Sírkert, Dísz jobb parcella 3. sor 6. - Dr. Ecsedi István etnográfus, múzeum igazgató

Főbb művei

Pásztorok bocskorban, csizmában. Hortobágy (Hajdú-Bihar megye). Ecsedi István felvétele, 1933 (Déri Múzeum, Debrecen)

• A Hortobágy-puszta természeti viszonyai tekintettel a mezőgazdaságra. (Szeged, 1908)
• Karacs Ferenc térképmetsző élete és művei. (1770–1838) (Debrecen, 1912)
• A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914)
• Ecsedi István, Bodnár Lajos: Hortobágyon kivirult az ibolya, Exodus, (Kolozsvár, 1942)
• Poros országutakon (Debrecen, 1925)

…Bizonyos, hogy az Alföld nem nevelt turistákat, akik szeretetükkel összekapcsolnák a magyar lelket az Alfölddel. A magyar föld népe szereti őszintén, öntudatlanul a földet, mely szülte, táplálja és végre eltakarja. Szerelmét néhány egyszerű dalban öntötte ki. Ámde ki vette észre az egyszerű szívnek egyszerű meleg rezgéseit? Az átutazók megcsudálják a pusztát, a kanyargó folyókat, az egyedül unatkozó kutágasokat, a varjúrugta csárdát. A költészet nemes varázsával vonták be, mint ősi magyar érdekességeket. Ámde turisztikai leírás vagy csak a kedves vonatkozások feljegyzése, a lüktető magyar lélek lehelete nem ihlette meg tollukat.…

– Ecsedi István: Poros országútakon

• Hortobágyi pásztor- és betyárnóták dallamokkal, Debrecen, 1927.[3]
• A bolgárok földjén Utirajzok. Debrecen, 1929. Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó Rt. Csikós Tóth András rajzaival illusztrálva.
• Gazdasági evés (Népünk és Nyelvünk, 1931. 1–3. sz.)
• A rézmetszés művészete a Debreceni Református Kollégiumban. A rézmetsző deákok. (Debrecen 1931)
• Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933)
• Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934)
• A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása (Debrecen, 1935)
• A Hortobágy puszta és élete, Historiaantik Könyvesház Kiadó, Budapest, 2011, ID 2050000024818
• A Hortobágy-puszta természeti viszonyai, tekintettel a mezőgazdaságra, Historiaantik Könyvesház Kiadó, Budapest, 2013, ID 2050000024719
• Dr. Ecsedi István, Dr. Jeszenszky Sándor, Nagy Attila: Milyen volt Debrecen 1927-ben?, Uropath Bt. ,Debrecen,

Irodalom

• Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága. Debrecen, 1985.

Jegyzetek

1. Ecsedi István etnográfus, muzeológus. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
2. Neves katonaviselt debreceni közéleti személyek Archiválva 2016. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, bocskai-konyvtar.hu
3. Ecsedi István, Bodnár Lajos: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták dallamokkal, magtudin.org

További információk

• A Hortobágy felfedezője^[halott link]
• Debreceni múzeumtörténet Archiválva 2010. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Debreceni Déri múzeum
• Népművészeti tárgyak a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében