Earl Klugh

Earl Klugh
Klugh 1999-ben
Életrajzi adatok
Született	1954. szeptember 16. (70 éves)[1] Detroit[2][3]
Származás	afroamerikai
Iskolái	Mumford High School
Pályafutás
Műfajok	dzsessz crossover jazz fúziós jazz smooth jazz popzene rhythm and blues
Hangszer	gitár
Díjak	Grammy Award for Best Pop Instrumental Performance (Bob James, One on One, 1980)
Tevékenység	zeneszerző gitáros dzsesszzenész dzsesszgitáros
Kiadók	MNRK Music Group Capitol Records Warner Bros. Records Blue Note Records
Earl Klugh weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl Klugh témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Earl Klugh (Detroit, 1954. szeptember 16. –), amerikai Grammy-díjas akusztikus gitáros, zeneszerző.

Pályafutása

Detroitban nőtt fel. Tizenhárom éves korában meglátta a tévében Chet Atkinst egy Perry Como show-ban. Ennek következtében Tizenöt évesen már olyan dzsesszzenészekkel játszott, mint Yusef Lateef, aki meghívta egy jam session-re. Részt vett az 1968-as Suite 16 című album felvételében.

Akkoriban George Shearinggel is játszott.

1973-tól George Benson együttesében volt, 1974-ben pedig a Chick Corea Return to Forever együttesének tagja volt.

Fúziós dzsessz albumai milliós példányt értek el; ezekért összesen hétszer jelölték egy Grammy-díjra. Az 1990-es évek elejétől saját triójával játszott (Ralphe Armstrong basszusgitáros, Gene Dunlap dobos). A 2000-es években bejárta a világot, többek között egy 2005-ös – az amerikai külügyminisztérium szponzorált – turnén dél-ázsiai szökőár áldozatainak és a HIV-áldozatoknak javára George Duke, Stanley Clarke, Ravi Coltrane és Al Jarreau társaságában.

Stílusában a legkülönbözőbb hatások keverednek a detroiti benyomásoktól kezdve – (Funk Brothers) –, Sérgio Mendesig, The Beatles-ig, Burt Bacharachig, a brazil zenéig, saját fülbemászó stílusáig.

Earl Klugh akusztikus gitáron játszik. „Van valami dzsessz a zenémben, de az lényegében mégis csak pop”.

Lemezek

• 1976: Earl Klugh
• 1976: Living Inside Your Love
• 1977: Finger Painting
• 1978: Magic In Your Eyes
• 1979: Heartstring
• 1979: Hotel California - Super Guitar Duo (with Hiroki Miyanow)
• 1979: One on One (with Bob James)
• 1980: Dream Come True
• 1980: Late Night Guitar
• 1981: Crazy for You
• 1982: Two of a Kind (with Bob James)
• 1982: How to Beat the High Cost of Living (with Hubert Laws)
• 1983: Low Ride
• 1984: Wishful Thinking
• 1985: Night Songs
• 1985: Soda Fountain Shuffle
• 1987: Collaboration (with George Benson)
• 1987: Life Stories
• 1989: Solo Guitar
• 1989: Whispers and Promises
• 1991: Midnight in San Juan
• 1991: The Best of Earl Klugh, Vol. 1
• 1991: The Earl Klugh Trio, Vol. 1
• 1992: Cool (with Bob James)
• 1992: The Best of Earl Klugh, Vol. 2
• 1993: Ballads: Earl Klugh
• 1993: Dream Come True
• 1993: Sounds and Visions, Vol. 2
• 1994: Move
• 1996: Love Songs
• 1996: Sudden Burst of Energy
• 1997: The Journey
• 1998: The Best of Earl Klugh
• 1999: Late Night Guitar
• 1999: Peculiar Situation
• 2001: The Jazz Channel Present Earl Klugh (DVD)
• 2003: The Essential Earl Klugh
• 2005: Naked Guitar
• 2006: Music for Lovers
• 2008: The Spice of Life
• 2013: HandPicked

Díjak

• 1980, 2013: Grammy-díj; és

13 Grammy-díj jelölés

Jegyzetek

1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. http://www.maniadb.com/artist/120869?o=g
3. http://www.maniadb.com/artist/120869?o=s

Források

• https://www.jazzma.hu/lemezpolc/kulfoldi-eloadok/klugh-earl/hand-picked/kritika/klugh-earl-hand-picked (magyarul)
• https://jazztimes.com/features/lists/before-after-with-earl-klugh/
• https://www.grammy.com/grammys/artists/earl-klugh/3820
• https://www.facebook.com/earlklughfans/