Douglas Mawson

Douglas Mawson
Született	1882. május 5.[1][2] Shipley[3][4]
Elhunyt	1958. október 14. (76 évesen)[3][1][2] Brighton
Állampolgársága	brit ausztrál brit ( – 1927. április 12.)
Házastársa	Francisca Adriana Mawson
Gyermekei	Patricia M. Mawson
Szülei	Margaret Ann Moore Robert Ellis Mawson
Foglalkozása	felfedező geológus filmrendező
Iskolái	University of Sydney
Kitüntetései	a Royal Society tagja Brit Birodalom Rendjének tisztje Silver Wolf Award Knight Bachelor Honorary Fellow of the Royal Society Te Apārangi[5] Founder’s Medal (1915)[6] David Livingstone Centenary Medal (1916) Bigsby Medal (1919) Mueller Medal (1930) Clarke Medal (1936) Fellow of the Australian Academy of Science (1953)[7]
Sírhelye	St Jude's Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Douglas Mawson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balról jobbra Alistair McKay, Edgeworth David és Mawson a mágneses déli sarkon 1909. január 16-án

Sir Douglas Mawson (Shipley, Anglia, 1882. május 5. – Brighton, Ausztrália, 1958. október 14.), ausztrál geológus, Antarktisz-kutató. Az első volt, aki először elérte a déli mágneses sarkot.

Szülei Ellis és Margaret Ann Mawson voltak. Angliában született, de 2 éves korában kivándoroltak Ausztráliába, és Sydney nyugati részén telepedtek le. A Sydney Egyetemen diplomázott 1902-ben. Első expedícióján mint geológus vett részt az akkor Új-Hebridáknak nevezett Vanuatun. Az ekkor írt műve, Az Új-Hebridák geológiája az első jelentős geológiai mű volt, mely Melanéziáról íródott. Pályájára Edgeworth David és Archibald Liversidge voltak nagy hatással. 1905-ben kőolajjal és ásványtannal foglalkozott az Adelaide-i Egyetemen.

1907-ben csatlakozott Ernest Shackleton Nimrod-expedíciójához. Eredetileg csak a nyári időszakra maradt volna az Antarktiszon, de professzorával, Edgeworth Daviddel együtt még egy évre maradtak. Vele és Alistair Mackay-jel az elsők voltak, akik megmászták az Erebus vulkánt és először elérték a déli mágneses sarkot 1909-ben.

1910-ben meghívást kapott Scott Terra Nova-expedíciójára, de helyette inkább az ausztrálázsiai antarktiszi expedíció vezetését vállalta el, melyet a V. György-földre és az Adélie-földre vezetett. Az expedíció után, melyen biológiai, meteorológiai és geológiai megfigyeléseket végeztek, lovaggá ütötték.

Az expedícióról David Roberts írt könyvet, mely 2013-ban magyarul is megjelent Egyedül a jég ellen címmel.

Jegyzetek

1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Моусон Дуглас, 2015. szeptember 28.
4. Douglas Mawson, 1882 - 1958
5. https://www.royalsociety.org.nz/who-we-are/our-people/our-fellows/all-honorary-fellows/
6. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
7. https://www.science.org.au/profile/douglas-mawson, 2024. január 15.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas Mawson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• David Roberts: Egyedül a jég ellen. Egy emberfeletti küzdelem igaz története; ford. Farkas Veronika; XXI. Század, Bp., 2013