Dobozi Mihály

Székely Bertalan: Dobozi és hitvese, 1861

Laccataris Demeter: Dobozi Mihály és hitvese

Dobozi Mihály – a korabeli írások adatai szerint nagy valószínűséggel a fejérmegyei Dobozra (ma Alcsútdoboz) való egytelkes nemes katona volt, aki részt vett a maróti csatában.

A róla és feleségéről Farmos Ilonáról szóló történetet többek között az Istvánfi-krónika, Verancsics Antal maróti-csata legendája és Kölcsey Ferenc balladája (Dobozi) is feldolgozta, Székely Bertalan és Madarász Viktor pedig festményen ábrázolta. A mohácsi csatában részt vett.

Története

Dobozi legendája abban a korban született, amikor 1526-ban a mohácsi csata után, a Gerecse völgyének egy kis településénél, az akkori érseki birtok Maróth nevű faluja környékén, halastavas, lápos, vizes területek védelmében egy szekérvárban sáncolta el magát a török hódítók elől menekülő jobbágyokból és a környék kisnemeseiből összeállt magyar sereg.[1] A szekértábort a törökök elfoglalták, és az ellenállókat kardélre hányták.

A magyarok szeptember derekán körülkerítették a tábort árkokkal és szekerekkel, így kívánták védeni asszonyukat, gyermekeiket, vagyonukat. A törökökre több ízben rátörtek és súlyos veszteségeket okoztak nekik.

A monda szerint itt küzdött a török ellen Dobozi Mihály is.

Lásd még: Pusztamaróti harcok

A törökök hatezer janicsár, több ezer lovas és nagyszámú ágyú bevetésével, hatalmas veszteségek árán foglalták el ezt a tábort. Foglyokat azonban nem sikerült ejteniük, mert a tábor egy része elmenekült, másik része pedig elesett a csatában.

Emlegetik Dobozi Mihály kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezére ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták....

– Részlet Istvánffy Miklós nádori helytartó "A magyarok története" című munkájából

Dobozi Mihály a szekérvár eleste után kivágta magát az ellenség gyűrűjéből és feleségét, Farmosi Ilonát lovára felkapva, elmenekült. Amikor az őket üldöző török lovasok már majdnem utolérték a házaspárt, hitvese könyörgésére, hogy ne kerüljön az ellenség kezére és felesége becsületét is megmentse, leszúrta a kedvesét, ő maga pedig szembefordult a törökökkel, akik lekaszabolták.

És elfordúl, s felöleli

Nyögő nejét karjába,
És hü vasát megszenteli
Merítvén oldalába;
És rontván a vad nép közé
Ád s vesz halált mindenfelé,
S omolván drága vére

Hölgyének rogy testére.

– Kölcsey Ferenc: Dobozi (részlet)[2]

Nagyítás

Madarász Viktor: Dobozi Mihály és hitvese, 1868, olaj, vászon 116x311 cm

A magyarok vesztesége ezekben a harcokban a mohácsi csata veszteségeihez volt mérhető, mert közel húszezer magyar maradt holtan a csatatéren, de a törökök veszteségei is nagyobbak voltak a mohácsi veszteségnél.

A Magyarországon ekképp dühöngő ellenséggel sehol sem szálltak szembe úgy, mint egy helyen, melynek Marót a neve, nem messze Esztergomtól. Az esztergomi érsekségnek van itt egy kellemes üdülője abban az erdőségben, melyet Vértesnek nevezünk, mindenütt erdővel, berekkel övezve; a mieink közül pár ezren a hely eldugott voltában bizakodva itt húzódtak meg feleségükkel és gyermekeikkel, ezekkel nem egyszer vívott véres csatát az ellenség súlyos veszteségeket szenvedve, végül, mert semmiképp sem tudta bevenni a mieink szekerekkel körülvett táborát, kénytelen volt ágyúkat is vontatni oda, és így aztán a tábort szétrombolta, és csaknem mindenkit lemészárolt. A hatalmas hullahegyek, melyek ott ma is látszanak, kézzelfoghatóan bizonyítják az öldöklés nagyságát; a mieink – mint azok, akik egynéhányan elmenekültek, elmondják – körülbelül huszonötezren voltak. E vereség halottjainak és foglyainak számát – már akikről egyáltalán tudni lehet – közel kétszázezerre merném tenni.

– részlet Brodarics István, „A magyaroknak a törökkel Mohács mezején vívott ütközetének igaz leírása” (1527.) című latin nyelvű históriájából[3][4][5]

A csata helyszínét máig "Emberölő völgynek" nevezik. Emlékezetét Kovács György szobrász mészkőből faragott emlékműve őrzi.[6]

Jegyzetek

1. (Puszta)Maróth, Dobozy Mihály és 1526 Archiválva 2013. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, gyermelyert.hu
2. Kölcsey Ferenc: Dobozi
3. Emberölés avagy a második Mohács, turatars.com
4. Brodarics István - Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról
5. Brodarics István: De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima – Kulcsár Péter fordítása (részlet). [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
6. Regélő Archiválva 2010. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, pontmagazin.hu

Források

• Bagyary Simon 1908: Dobozi Mihály tragédiája. In: Értesítő a pannonalmi Sz. Benedek-rend esztergomi kath. főgimnáziumáról az 1907-1908. iskolai év végén. Esztergom, 3-16.
• Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789635067909
• Verancsics Antal, M. Kir. Helytartó, Esztergomi Érsek, összes munkái, 1-2. kötet Online elérés
• Brodarics István: Igaz történet a magyarok és szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima – Kulcsár Péter fordítása)

További információk

• Hősi emlékmű - Dobozy Mihály és hitvese, Ilona, 1526. A haza- és a hitvesi szeretet vértanúinak emlékére, kozterkep.hu
• A történelmi emlékhely felirata, pusztamarot.hu
• Dobozi történetét megörökítő relief és emléktábla Pilismaróton