|
Detektoros rádió  A detektoros rádió a legegyszerűbb rádió normál AM rádióadás vételére. Jellemzője, hogy nem tartalmaz erősítő elemet, valamint táplálására nincs szükség külső energiaforrásra, ezért gyakran hívják passzív vevőnek (az elnevezés téves, mivel a dióda aktív elem). A detektoros rádió nem végez frekvenciaátalakítást, transzponálást, ezért az egyenes vevők csoportjába tartozik. Felépítése A legalapvetőbb kiépítésben áll egy tekercsből, detektorból (demodulátor), valamint egy hallgatóból. Demodulátornak szinte bármilyen, akár házi készítésű dióda megfelel. A hallgatót mindig sorbakötik a diódával, így csak egyenáram juthat el oda. Később megjelent a hangolt kör, melyet forgókondenzátor segítségével lehetett hangolni a kívánt állomásra. A detektoros korszak vége felé egyre többször alkalmaztak szűrőket (pl. hullámcsapda). Az elektroncsövek megjelenésével kezdődött el az egyenes rendszerű rádiók korszaka. Felépítéséből adódóan nincs szüksége telepre, a működtető energiát a rádióhullámokból nyeri, ezért földelni kell. Erősítő elemet nem tartalmaz (de létezik rádióhullámos táplálású, 1 tranzisztoros detektoros rádió is hangszórós vételre),[1][2] tehát csak fülhallgatóval hallgatható. A fülhallgató ellenállásának 2 kiloohm felett kell lennie, az ellenállás növelésével javul a szelektivitás. "Rókalyuk" rádió[3]A második világháború alatt a hadifoglyok dióda gyanánt kemencefűtő széndarabból és szögből készítettek detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek demodulátor diódát. Az ilyen rádiókat hívjuk "rókalyuk" rádiónak (angolul: foxhole radio), mivel a katonák a föld alatti bunkereikben készítették el ezeket. Detektorként használt ásványok[4]Jó detektorok: Közepes detektorok:
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
