Dessewffy Marcel

Dessewffy Marcel
Biczó Géza rajza
Született	1813. március 14. Bűdszentmihály
Elhunyt	1886. február 27. (72 évesen) Fót
Állampolgársága	magyar
Szülei	Dessewffy József
Foglalkozása	jogász, író
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Marcel témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Cserneki és tarkői gróf Dessewffy Marcel (Bűdszentmihály, 1813. március 14. – Fót, 1886. február 27.) magyar jogász, társadalomtudós, nagybirtokos.

Élete

Gróf Dessewffy József (1771-1845) és gróf Sztáray Eleonóra (1780-1849) fia, gróf Dessewffy Emil, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bátyja volt. Nevelőktől nyerte a szülői háznál a középiskolai tárgyakban kiképzését; az európai műveltségű atyja különösen súlyt fektetett a classikus és modern európai nyelvek elsajátítására s aesthetikai érzékének fejlesztésére. Kiváló zenei tehetségnek bizonyult, a nyelvek elsajátításában pedig ritka emlékező tehetséggel birt; hetvenéves korában is egész részleteket elmondott Homéroszból, Horatiusból, Goethéből, Petrarcából vagy Jean Racine-ből egyaránt.

A jogot Kassán elvégezvén, Pesten a curiánál ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem volt szándékában ügyvédi gyakorlatot folytatni. A közszolgálat sem felelt meg eszményi hajlamainak és erősen kifejlett függetlenségi érzetének. Társadalmi kérdésekben korán adott kifejezést radikális eszméinek; ez azonban atyjának nem volt inyére; azért elküldte őt közigazgatási gyakorlatra Fiuméba, rokonuk gr. Vécsey gubernátor mellé.

Marcel gróf nem engedte magát az ő eszményi világában háborgattatni; ő az egész emberi nem boldogulásának utait kutatva, összes munkásságát az örök béke s létesülésének ethikai s politikai feltételei vették igénybe. Minden nyilvános szereplésről lemondva a nyugodt contemplatio magányába vonult, hogy emberboldogító ideáit annál háborítatlanabbul érlelhesse.

Munkái

• Nehány szó a közönséghez a hitel, taglalat és világ ügyében. Kassa, 1832 (Gr. D. Aurél és Emillel együtt. Ugyanaz németűl Pest, 1833)
• Der politisch-sociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. Wien. 1851 (2. kiadás. Uo. 1860)
• Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens. Pesth, 1861

Kéziratban maradt nagy műve, utolsó huszonöt életévének munkája, a világbéke biztosításának intézményes kellékeit birálja; ebből mutatványokat közölt az Ország-Világ 1885. és 1886-ban.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (1)
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (2)

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911–
• Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912–1919
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub