Deodoro da Fonseca
Deodoro da Fonseca (teljes nevén Manoel Deodoro da Fonseca, magyarosan Fonseca Tódor;[6] Alagoas da Lagoa do Sul, Brazília, 1827. augusztus 5.[7] – Rio de Janeiro, 1892. augusztus 23.) brazil tábornok és politikus, 1889. november 15. és 1891. november 23. között az ország első köztársasági elnöke. ÉleteKatonacsaládban született. Katonai pályáján gyorsan emelkedett a marsalli rangig. Számos ütközetben vett részt győztesen. Felesége 1860-tól haláláig Mariana da Fonseca volt. Mint a köztársasági párt vezetője, heves támadásokat intézett II. Péter császár uralma ellen. Különösen a rabszolgák felszabadításáról szóló törvény keltett nagy elégedetlenséget az ültetvényesek körében. Amikor a császár olyan intézkedéseket tett, amelyek a látszat szerint leánya, d'Eu grófnő számára akarták a trónöröklést biztosítani, 1889. november 15-én a katonák megdöntötték a császár hatalmát, Deodoro da Fonseca vezérlete alatt. Az ősz császárt arra kényszerítették, hogy Európába távozzon. Az 1889-et követő négy év alatt két egymást követő katonai diktátor kormányozta Brazíliát. Ezalatt az országot több lázadás (két haditengerészeti és egy föderalista) és egy gazdasági válság rázta meg. Ennek ellenére Peixoto elnöknek haláláig, 1895-ig sikerült konszolidálnia a köztársasági berendezkedést. EmlékezeteSzülővárosának nevét az ő emlékezetére Marechal Deodoro-ra (magyarul Deodoro marsall) változtatták. Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia