Denzitás

A denzitás a nyomdaiparban a fedettség jellemzésére használt mérőszám, mely a reflexiós vagy transzmissziós tényező tízes alapú negatív logaritmusából számítható. A denzitás mérésére a mindennapi gyakorlatban fedettség mérő műszereket, ún. denzitométereket használnak.

A fogalmat a tudományban másra, például az egyes anyagok sűrűségével kapcsolatosan is használják. Az optikai denzitás mérésével a denzitometria foglalkozik. Rokon terület még a szenzitometria.

Matematikai leírás

A Denzitás (jele: D) az opacitás tízes alapú logaritmusa, mely a szem élettani sajátosságaihoz igazodva az észlelhető eltérések objektív leírására alkalmas.

${\displaystyle D=logO=log{1 \over T}}$

Használatos fogalmak még:

• D max: Maximális denzitás. Az a denzitás érték, amelynél nagyobb az adott fotóanyagon és adott kidolgozással már nem jöhet létre.
• D min: Minimális denzitás (alapfátyol). Az a denzitás érték, amelynél kisebb az adott fotóanyagon és adott kidolgozással már nem jöhet létre. Az exponálatlan területeken mérhető. Nem a megvilágítás következtében jön létre hanem az adott anyag és a kidolgozás alaptulajdonságai határozzák meg.

Fotográfiai alkalmazás

A fogalom mind az analóg (filmek, fotópapírok), mind a digitális (szkennerek, digitális kamerák) képrögzítésben is használatos.

Analóg

Az analóg fényérzékeny anyagoknál az anyag úgynevezett gradációjának meghatározásánál játszik szerepet. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az expozíció során kapott, adott mértékű megvilágításkülönbségre a kidolgozott anyag mekkora sötétedéskülönbséggel (denzitás érték változással) reagál. Ha adott megvilágításkülönbségre az anyag kis denzitáskülönbséggel reagál lágy gradációjú, ha naggyal kemény gradációjú, a kettő közötti esetben pedig normál gradációjú.

A gradációt számszerűen a γ (gamma) érték fejezi ki. Ez az ún. jelleggörbe (más néven: gammagörbe) „egyenes” szakaszának meredekségével arányos érték (elvben az „egyenes” szakasznak a gammagörbe vízszintes tengelyével bezárt szöge alapján határozzák meg). Minél meredekebb ez a szakasz, annál nagyobb a gamma érték, illetve annál keményebb az anyag. A jelleggörbe vízszintes tengelyén a megvilágításértékek logaritmusát, a függőleges tengelyén a kidolgozás után mérhető denzitást tüntetik fel.

(A gamma érték kiszámítása a jelleggörbe „egyenes” szakaszának értelmezése függvényében különféle módszerekkel történik, ugyanis az „egyenes” szakasz gyakorlatilag sosem igazán egyenes.)

Digitális

A digitális eszközök esetében a szkennereknél adnak meg denzitás értéket. Ez itt azt jelenti, hogy mi az a maximális világosságkülönbség amit a szkenner még felismerni képes (vagyis, hogy mennyire lát még részleteket a legsötétebb/világosabb képelemekben). Filmszkennereknél ez manapság (2006) a magasnak számító, 4-es vagy ennél magasabb értéket célszerű, hogy jelentsen tekintve, hogy a transzparens hordozójú fotóanyagok (filmek) potenciális árnyalatterjedelme a többszöröse a reflexiós hordozójúakénak (fotópapírok például).

Az analóg részben említett gradáció fogalom a digitális szóhasználatban kontraszt elnevezéssel használatos, nagyon hasonló tartalommal.

További információk

• Varró Géza: Analóg fotósuli 22. lecke

Szakirodalom

• Hefelle József – Gloetzer László: Megvilágításmérés – szenzitometria. (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1978.)
• Buzás Ferenc: Reprodukciós fényképezés a nyomdaiparban. (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1982.)
• Új fotolexikon. Főszerk. Morvay György. Budapest: Műszaki. 1984. 68–72. o. ISBN 963-10-5372-5