Darvas Szilárd néven született Bején (jelenleg Szlovákia). Gyermekkorát Prágában töltötte (1926–1939), ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt még angolul és csehül.[6]
1939-ben költözött Magyarországra. 1943-ban érettségizett.[6] 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt.[7] A Színiakadémiát – ahol évfolyamtársa volt Kállai Ferenc – nem fejezte be. Elmondása szerint egyike volt azon növendékeknek akik nagyon háttérbe voltak szorulva és nem tanult ott semmi olyat, ami a színészi pályához fontos lenne. Az úgynevezett rostavizsgán kiesett, eltanácsolták. 21 évesen (1946) szerepet kapott a Művész SzínházbanVárkonyi Zoltánnál, 1949-ig. Ekkor vette fel az Iván keresztnevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát.
Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből. Ezért a forradalom leverése után 32 hónap börtönre ítélték (1957–1959), 1957-ben Kistarcsára került Szakáts Miklóssal együtt, majd évekig nem játszhatott.[8] Segédmunkásként egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagfröccsöntő üzemben dolgozott 1959–1963 között.[9]
Utolsó éveiben sokat betegeskedett, teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Súlyos vese- és szívműtéten is átesett.[10]
Budapesten hunyt el 81 éves korában. Temetése nem volt, hamvait a család hazavitte.
Családja
Szülei Darvas János[11] és Antonyina Jevdokimova voltak (becenevén Tonya). Antonyina apja művész volt Szentpétervárott; két gyermeke született Antonyina 1896. december 21-én és Alexandander 1898-ban. Antonyina ápolónőként ismerkedett meg Ján Darvassal egy hadifogolytáborban, és 1918-ban összeházasodtak.[12][13]
Első felesége, Tolnay Kláribörtönbüntetése alatt, 1958-ban elvált tőle. Második felesége Házy Erzsébet volt. 1972-ben vette feleségül, harmadikként, Motorcza Irén fotóst, két gyermekük született: Ráchel Tatjána (1975) és Benjámin Olivér (1976).[7]
Egy őrült naplója; Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Zapiszki szumaszsedsego c. novellája alapján írta Sylvie Luneau, Roger Coggio, ford. és átdolg. Czímer József; Alkotók az előadásról: Horvai István rendezői utasításai, Darvas Iván jegyzetei és rajzai, Mezei Béla fotói; NPI, Bp., 1973 (Szkénetéka, 1.)