Daniel Auber, pontosabban Daniel-François-Esprit Auber (Caen, 1782. január 29. – Párizs, 1871. május 12.) francia zeneszerző, a 19. századi francia vígopera egyik legjelesebb képviselője.
Élete
Atyja párizsi műkereskedő volt. Kamaszkorát Angliában töltötte, ahol kereskedőnek készült. 1804-ben visszaköltözött Párizsba, és pályát változtatott: zeneszerző lett.
1806-ban lépett be az „Apolló gyermekei” társaságba. Hangszeres művei közül négy gordonkaversenye, Mazas-nak ajánlott hegedűversenye (1808) és zongoratriója említendő. Írt egy misét is; később ebből illesztette A portici némába az Esz-dúr imát vegyes karra a cappella. Operaszerzőként 1805-ben mutatkozott be. Előbb Boieldieu-nél tanult, majd Cherubini – miután meghallgatta első két operáját – maga mellé vette az ifjú tehetséget, hogy kitanítsa a zeneszerzés fortélyaira. Auber az 1820-as évek elején kamatoztatta a tanultakat, miután első dalműveinek lanyha fogadtatásán okulva Rossini modorát kezdte utánozni. Ekkor érte el első igazi sikereit. Hamarosan tartós együttműködést alakított ki Eugène Scribe-bel: vígoperáinak többségét az ő librettóira írta.
Hírneve gyorsan nőtt, és művészete az 1820-as évek második felében érte el csúcspontját: A portici néma című művét a francia nagyopera egyik prototípusának tekintik.
1829-ben az Institut National de Musique tagjává választották;
