Dabóczi Mihály

Dabóczi Mihály
Született	1905. március 29.[1] Marosszentkirály
Elhunyt	1980. február 22. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	szobrász vívó
Iskolái	Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1935)
Sírhelye	Farkasréti temető (28/2-7-16)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Dabóczi Mihály (Marosszentkirály, 1905. március 29. – Budapest, 1980. február 22.) magyar szobrászművész. „Vívók szobrásza ‑ szobrászok vívója”

A Kőrösi Csoma Sándor-szobor Marosvásárhelyen.

Dózsa György szobra Apátfalván.

Dabóczi Mihály sírja Budapesten. Farkasréti temető: 28/2-7-16. A szobrász saját alkotása.

Életpályája

A nyolcgyermekes családban nevelkedő fiú kézügyességét édesapjától, a tanáremberként is mindig fúró-faragó székely ezermestertől örökölte. Érettségi után Marosvásárhelyen, Székely és Réti bútorgyárában vállalt munkát, és itt tanulta ki a fafaragás mesterségét. Képzőművészeti tanulmányait Orbán Antalnál kezdte, ahol magántanuló volt. 1929-ben Budapestre költözött, 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett (1935-1938-ig). 1932-ben – még főiskolásként – szerepelt először kiállításon. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Egyre inkább Medgyessy Ferenchez közeledett, elsősorban kisplasztikáiban, melynek témáit a paraszti életből merítette. Alkotó korszakának utolsó évtizedében kubista-konstruktivista-figuratív kisplasztikákat, faszobrokat is készített. 1966 után néhány évig együtt dolgozott húgának fiával, Péterfy László szobrásszal a Várkert bazárban lévő műtermében.[2]

Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. A különböző változatokat is számítva mintegy ötszáz művet – köztük közel száz érmet, illetve plakettet készített. Munkái megtalálhatók köztereken, épületeken, múzeumokban, magángyűjteményekben. Több mint harminc szobrát a Magyar Nemzeti Galéria, számos művét a Testnevelési- és Sportmúzeum őrzi. 1952-től tagja volt a Spirituális Művészek Egyesületének.

Dabóczi Mihály nemcsak művész volt, hanem vérbeli sportember is. 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vívott. A Marosvásárhelyi SE-ben tanulta a vívást; együtt gyakorolt Szabó Lászlóval és Csiszár Lajossal, Santelli Italo későbbi mester-tanítványaival. Maga is Santelli-tanítvány volt. A Maestro mindenkinek adott becenevet, Dabóczi a Michelangelo de Transsylvaniae becenevet kapta, abból eredően, hogy marosszentkirályi születésű volt.[3] A harmincas–negyvenes években volt a BEAC első osztályú tőrözője, párbajtőrözője, de elsősorban kardvívója.[4]

Kiállításai

Egyéni kiállítások

• 1939 - Casa d’Arte Bragaglia, Róma
• 1940 - Nemzeti Szalon, Budapest
• 1942 - Ernst Múzeum, Budapest
• 1956 - Gyűjteményes kiállítás Papp Gyulával, Ernst Múzeum
• 1965 - Gyűjteményes kiállítás Kondor Bélával, Ernst Múzeum
• 1975 - Rézdomborítások (Elektroncsőgyár, Kaposvár)
• 1980 - Fényes Adolf terem
• 1980 - Blaskovich Múzeum, Tápiószele
• 2005 - Budapest Galéria Kiállítóháza (emlékkiállítás)

Válogatott csoportos kiállítások

• 1937 - Magyar Képírók kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1940 - A gyermek a művészetben, Műcsarnok, Budapest
• 1942 - XXIII. velencei biennále, Velence
• 1943 - Spirituális Művészek Szövetségének kiállítása, Alkotás Művészház, Budapest
• 1950-1965 - Magyar Képzőművészeti kiállítások
• 1954 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
• 1959 - Mezőgazdaság a művészetben, Budapest
• 1960 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Csók Galéria, Budapest
• 1967 - I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1969 - II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1971 - III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1973 - Éremművészet, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
• 1974 - Balatoni Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely
• 1975 - IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1979 - Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs.

Díjai, elismerései

• 1936 - Ferenczy István-díj
• 1937-1938 - Kisfaludi ösztöndíj
• 1937 - a Vallás és Közoktatási Minisztérium szobrászati ösztöndíja
• 1938-1939 - római ösztöndíj
• 1941 - Színyei Társaság díja

Műveiből

• A vívó
• Futó, 1930 körül
• Kabos Endre olimpiai bajnok portréja
• Klell Kálmán fotóművész, vívó, sporttörténész portréja, 1952.[5]
• Szabó László mester portréja
• Kis lovas, 1957. [1]
• Szomorúság (faragott fa, magasság: 32,5 cm jelezve oldalt: Dabóczi)
• Csók (1963, vörösmárvány, 50 cm, magántulajdon). Lásd Prohászka László: Dabóczi Mihály, 2006. kiadvány címlapján [2]
• Szeretet (1955, carrarai márvány, 60 cm, Magyar Nemzeti Galéria)
• Küzdelem – Birkózók (1967, réz, magasság: 25 cm, Debrecen, Déri Múzeum)
• Baglyok (1972-73, bronz, 8 cm magántulajdon [3]
• Öklelő bika, (1977, vörös andezit, 39x53x25 cm, magántulajdon)
• Halak, 1979.
• Maestro, bronz dombormű, 35x35 cm (Sportmúzeumban, másolata Santelli Italo síremlékén), 1979.[6]
• Hirosima (fa), 1980.

Köztéri műveiből

Gerentsér síremléke

• A gályarabságba hurcolt pataki diákok (dombormű, 1936, Sárospatak, Református Gimnázium)
• Bujdosásba induló sárospataki iskola (dombormű, 1938, Sárospatak, Kollégium)
• Szent Borbála (Budapest, 1939, az 1980-as évektől Tápiószentmártonban).
• Kőrösi Csoma Sándor (trachit, kőszobor, 1943, Marosvásárhely. A háború idején megrongálódott szobrot Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, újraleleplezésére 1962-ben került sor, a jelenlegi helyén.)[7]
• Gerentsér László síremléke (1943, Budapest, Farkasréti temető:6/8-1-97/98. (Süttői márványból faragott síremlék, az életnagyságúnál nagyobb párbajtőrőző megtört és meghajló alakja.)[8]
• Győri Iparitanuló Iskola (tervező: Rimanóczy Gyula építész) domborműves díszítményei (1953)
• Évszakok: Tavasz című műkő balkondísz (1955) Kazincbarcika, Egressy út 35. I. emeleti szint
• Évszakok: Nyár című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 31. I. emeleti szint
• Évszakok: Ősz című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 29. I. emeleti szint
• Kisfiú hallal (műkő, kútszobor, 1956, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
• Kislány békával (műkő, kútszobor, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
• Gábor Áron (mellszobor, 1956, Diósgyőr-Miskolc)
• Higiénia (1956, Nagykőrös, Kórház park)
• Játszó gyermekek (erkélydombormű, 1956, Kazincbarcika)
• Balkon domborművek a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium homlokzatán az iskola főbejárata felett 3 szinten. Madarassy Walterrel (1962)
• Békét követelő, 1974
• Állatok (1956, Budapest, XI. ker. Albertfalvai lakótelep márvány domborművei)
• Anya gyermekkel (kő, 1958, Budapest, XIV. ker., Kerepesi út 78/b.)
• Szeretet (Budapest, Farkasréti temető, 1958. Felesége, majd saját sírja is.
• Árpád-házi Szent Margit (1958, Miskolc-Diósgyőr)
• Kölcsey (1960, Debrecen, Csokonai Színház)
• Archeológia (1960, Debrecen, MTA)
• Tavasz (1961, Budapest, Gellértfürdő)
• Pihenő (kőszobor, 1963, Csongrád)
• Pihenő lány (kőszobor, 1964, Nyírtelek)
• Sebes György (haraszti mészkő, 1964-1965, Szeghalom, Általános Iskola)
• Fekvő nő (haraszti mészkő, 1964-1965, Csongrád, Fürdő télikert)
• Ülő nő (1965, Nyírbéltek, TBC Gyógyintézet)
• Thália (haraszti mészkő, 1965, Martfű, Cipőgyár, Kultúrház)
• Erő (kőszobor, 1967-1968, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
• Kiss György (1969, Szászvár)
• Ülő nő (márvány, 1967, Salgótarján, Technika Háza előtt)
• Női figura (1972, Nagykőrös)
• Bámészkodó fiú (bronz, 1978, Budapest, IX. ker., Toronyház u. 17/b.)
• Dózsa György (mellszobor, 1980, Apátfalva, Általános Iskola).

Plakettek, emlékérmek

• Gerentsér Lászlóról készített plakett
• Italo Santelliről mintázott emlékérmek, 1930-as évek
• Elek Ilona, emlékérem

Művei közgyűjteményekben

• Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Jegyzetek

1. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
2. http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=4731^[halott link]
3. Magyar Nemzet Online Kő András Sporttörténet^[halott link]
4. Kő András: Vívás Magyar Nemzet Online Archívum^[halott link]
5. Prohászka László: Dabóczi Mihály életműve.
6. Syposs Zoltán:Dombormű Santelli sírján. Vívó híradó, 1979. november
7. (Fodor Sándor (S.) - Balás Árpád: Marosvásárhelyi útikalauz, 50. old.)
8. Gerentsér László síremléke. (Hozzáférés: 2020. március 19.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 439. o. ISBN 963-8477-44-X
• Dabóczi Mihály (1905-1980) szobrászművész emlékkiállítása 2005. január 20. – 2005. február 20.
• Bánóczi Zsuzsa: Dabóczi Mihály
• Gruberné Molnár Adél könyvtáros-népművelő: Könyvek a Balatoni Múzeum könyvtárából.

Irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.

• Pogány Ö. Gábor: Pap Gyula és Dabóczi Mihály kiállítása (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1956, Ernst Múzeum, Budapest)
• Szigeti I.: Dabóczi Mihály. In: Az Érem, közlemények az éremgyűjtés köréből XIV., 1958/ 10.
• N. Pénzes É.: Dabóczi Mihály. In: Művészet, 1965. augusztus 29.
• Kiállítási kritika In: Jelenkor, 1967/12.
• Romváry F.: III. Országos Kisplasztikai Biennálé (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1971., Pécs)
• Székely A.: Az "ötvenes évek" művészetéhez. In: Mozgó Világ, 1984. március
• Prohászka László: Dabóczi Mihály. Szerk. Csák Ferenc. Kiad. Körmendi Kiadó, 2006. 149 színes reprodukcióval. (Magyar, angol, német, francia nyelven).[4] és [5] Archiválva 2018. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben